A reggel inkább csak hajnal. A reggel csak reggel. Gyerekre ébredek. Mobilra ébredek. Reggeli a gyereknek, nekem nincs, pedig cukros vagyok, kéne. Reggeli csak nekem van, cukros vagyok, nincs gyerek, kell. De van idő. De nincs idő. A cukormérő az első mozdulat, a férjem feje az első mozdulat. Elbasztam a hajnalt. Kruppos volt a gyerek, átfulladtuk a hajnalt. Kelj fel, felkelünk. Keljek már fel, felkelek. Az indulás mindig gyötrelem, a gyerekkel is, a férjemmel is, a kocsival is. Nekem egyedül a biciklivel is. A munkahelyen felhív az anyósom, mi legyen az ebéd szombaton. A munkahelyen munka hív csak, kapkodok.  Kell a gyereknek tornazsák, ebédpénz. Csak menni kéne koccintani munka után. Az ebédem otthonról hozom, szombati maradék, az anyósom jól főz. Az ebédem rendelem, egy főre nem főzök, minek.  A gyerek beteg, mert szokott. Lement a cukrom, mert szokott. A férjem hív, mikor érek haza.  A barátnőm hív, mikor beszéljük meg, hogy nem hívta föl őt az a múltkori. Megérint, viselem el. Otthon sose fordul egyik zár se, belül kulcs, csöngetek. Nem nyúl senki, viselem el. Mindig fordul mindhárom zár, ma sem törtek be. A csengő rossz, minek. Előszoba, sok kis lábszag. Előszoba egy lábszag. Mindig csönd, néha csörög. Mindig hang, nyolckor krízis. Nyűgös, feküdne, de mégsem. Kapcsolgatom, legalább szól, legalább érzem. Elmossuk, pakoljuk, átkozzuk, nincs idő. Elmosom, pakolom, koccintok. Nincs idő.

Szeretnék egyszer boldog öregasszony régi képeken lenni.
Szeretnék egyszer boldog régi képeken lenni.
Szeretnék egyszer öregasszony lenni.

Lenyűgözve olvasom, hogy Szendrey Júlia második férje egy perverz állat volt.
Ha rádió lennék - jucirádió -, biztos, hogy megkérném a bélarádió kezét.

Columbo felesége vagyok én, hiába döngetek kaput, falat.

Pár másodpercre meg kell állnom ülés közben, mert nem tudom, hogy az orrom sípol-e levegővétel közben, vagy egy gerle burrog kint. És nem tudom akkor se sose. És elfelejtem. És egy óra múlva megint észreveszem. És nem veszek levegőt, és megint nem tudom, hogy hallom-e, és galamb, vagy nem hallom, és akkor orr. Az ötödik másodpercnél elkezdem megint hallani, pedig nem veszek levegőt. Á, biztos képzelem. Se galamb, se sípolás. Vagy bármelyikről elhitethető lenne velem, hogy nem az, hanem a másik. Vagy galambok és sípolok. Vagy nincs se a galambok, se a sípolok, se én.

Unom már azt körbeírni, hogy mennyivel több szeretőm, és mennyivel kevesebb barátom lenne, ha én lennék a kifordított fiú. De nincs se több, se kevesebb. De nincs ha. De nem vagyok.

Mosógépe rossz? Lakása rohad? Süssön sütő nélkül! Mosson rossz zuhannyal fogat!