Szóval a Szvoren Edina.

Arra gondolok, akit szeretek olvasni, és akkor mindig könnyebb írni. Nem utánzom, de nem is én vagyok. Ott egyensúlyozok egymásunk mentén, meglocsolom a virágomat, és az ő szavaival a számban fekszem le aludni az ő lakásába, itthon. Hogy volt valami hasonlata a meg nem locsolt virággal. El sem tudom ilyenkor képzelni magamat.

Most használtam egy magánlevélben azt a szót, hogy darabotokkor. Szomorú magánlevél volt, annyi szent.

Főnöki elmarasztalás, kirúgás, szorongásos tünetek és fővesztés terhe mellett is muszáj néha időt szakítani arra, hogy leírjuk, mi bánt. Pedig olyan konkrét, olyan nagyon konkrét tud ez lenni, mint ismeretlen, nem létező emberbe szerelmesnek lenni álmunkban. Az megvan, ugye, az a nagyon konkrét érzés? Csak tudnánk, mondom, szóval csak tudnánk pontosan, szépen, hogy mi bánt úgy, ahogy a csillag megy az égen.

       pesz
her

Nem te vagy Judit?, kérdezi a népszerű közösségi oldal, amikor elrontom a jelszót. Mindig ez a döntéskényszer. Hogy miért kell mindig véggigondolni dolgokat.

Kávé permeátummal és pötyivel.

Nem hazudok. Sose tudok.

Mennyit tud egy nap leforgása alatt változni a súlyom. Néha a hasam érzem a legnehezebbnek, néha mást. Hol elöl, hol hátul. A fenekem nagy, nagyon-nagyon nagy, az konstans, ahhoz ragaszkodom. Van, amikor képes vagyok Jennifer Aniston lenni, aztán az egész úgy múlik el, huss, hogy nem fér bele a szélesre tárt fenekem egy hintába se. Egyszer voltam Brook Shields kiskoromban, tartott vagy három percig. Néha visszasírom. Barbra is voltam, megnövesztettem az orrom, de nem bírtam sokáig, hamar elmúlt. Brook 185 centi, mint én. Össze is tudok menni, csak akarni kell. Erősen valami óvodai megaláztatásra gondolni, vagy kitalálni egyet, azt kell. És emlékezni arra, hogy nem mások aláztak akkor sem, hanem én magamat. Szaniszpacinak se hívott szerintem egy óvónő se, csak én találtam ki, és elhittem, hogy ez egy gyerekkori emlék. Borjuci szerint Hajdú Péterrel sétáltam egyszer a rakparton kézenfogva, amikor Újpesten laktunk. Szerintem nem, de elhittem neki, és azóta sokszor ezt sztorizom társaságban, hogy izgalmasabbnak tűnjek.  A vastag szemöldököm mindig csak hozzáképzeltem mindenhez, azom se volt sose. Ő alacsonyabb volt, mint én, arra emlékszem. Kockás flanelige volt, és műszakira járt, és izzadt a tenyere a tenyeremben. Volt valami menyasszonya, aki otthagyta.

Nem tudok egy személyre főzni.

Lenin vagy nem lenin: az itt a kérdés. (Pokorni, pokorni, pokorni.)