Annyi minden nem akartam lenni, aztán annyi minden lettem.

Gyakorlatilag bármin tudok sírni, ami boldog élet, és a tévében mutatják. Elméletileg egy cinikus munkásasszony vagyok napjainkban valahol.

Minden nap megírnám az addigi életem, ugyanazt a kezdetektől, csak minden nap egy napnyival többet, he?  

Kicsit szégyellem, de nincs bennem logika, és nagyon nem hiszek a közösségi oldalak világjobbító erejében.

Minek ír (én), aki nem bírja (én).

Smarni, meg kell halni, meg kell halni
(Hommage a mindmegette)

A lisztet tálba szitálom.
Egy habverővel belekeverem a tejet, a sót és a tojássárgáját.
A tojásfehérjét kemény habbá verem, majd hozzáadom a cukrot, tovább verem.
Egy nagy serpenyőben margarint hevítek, és beleöntöm a tésztát.
A smarnit addig sütöm, míg az alja megpirul.
Ekkor megfordítom, és a másik felét sütöm meg.
Villával nagyobb darabokra szakítom.

Forrón tálalom.

A magukra valamit is adó nyugdíjasok csoportdinamikája megér egy misét.

Délután kettőig bezárólag a mai nap volt a világ legszomorúbb Lars von Trier vígjátéka.

Kéretik egy kicsivel több önkritikával illetni engem, állni hozzám, szeretni bolondulásig.

Ha én főzőműsor lennék, nemcsak hogy rák jégágyonnál kezdődnék, de, fene azt a nagyképemet, a tejszínhab se bolti flakon lenne, hanem akkor már inkább házi szifonból - rücskös kékhideg - haboznék kifele a kereskedelmi televíziózás főműsoridejébe.

A bicikli nem toll, nem gondolat, nem klaviatúra.

Hazudnék, ha azt mondanám.

Tegnap a tizenöt éves érettségi találkozón
Némettanárnő röpűlt felém (anyám),
Jucikám, tizenöt éve nem láttalak, kiáltotta,
s én csüggtem ajkán, úgy motyogtam sótlanul, hogyde
Némettanárnőnek az ölében ültem öt éve letegezhetetten, 
nem emlékezik?,
és ő nem emlékezett,
és akkor én ott ültem öletlen,
te jó ég,
tizenöt éve leérettségizetten.  

Egy sirály vagyok az orsivirsli hazájában, írtam 2010 augusztusában sms-ben az orosháza-gyopárosfürdői strand bejárata elől egy kedves barátnőmnek Budapestre. Istenem, óvd szárnyas báránykáidat, vidd hírül a baszmannajaiaknak, megcsele kedtüka mit.

életem

legkövérebb
osztálytalálkozó

ja