Ma négyszer kérdeztem meg D. kolleginát, hogy harmincegyedike van vagy elseje.
Meg milyen hülye szó már az, hogy csokicső.

- Hányingered van még?
- Hány mim?

Két csigát is eltapostam ma az erdőben, nagyon nagyot reccsentek, ójézus.

enikecsuvoccsi, enikecsuvoccsi, suttyóveri

Volt egy klubunk is a Beáékkal, sajtklub, ez volt a neve, 15 évesek voltunk. Mindenkinek szeretnie kellett a sajtot, meg persze jófejnek kellett lennie, ez volt a legfontosabb. Bea mindig szerelmes volt valakibe már akkor is, és mindig hirtelen és fanatikusan és kínosan. Akkor éppen Gary-be, a hosszúkásfejű kétméteres angoltanarunkba, akinek volt ugyan egy ilyen kis ékszerdoboz menyasszonya, de a Beát ez hidegen hagyta. Szóval be kellett venni Gary-t is a klubba. Bösajt, az volt a Böbe, Besajt, az volt a Bea, Sajtka, az volt a Kati, Jusajt, ez meg voltam én. Volt újságunk is. A Gary-nek nem emlékszem a sajtnevére, de hát gondolom, az se volt valami meglepő és bonyolult. Jártunk a Bükkbe is kirándulni, Bea hozta a suli fénymásolójában sokszorosított Csíznyúzt, vagy valami hasonló hülyeséget, amiben ilyeh hahotaszintű viccek voltak, meg receptek, meg tanítottuk Gary-t a csúnya magyar szavakra, és Bea egyszer csinált otthon Gary-nek milka csokit is, kakaóporból, olvasztott vajból, meg minden. Semmi köze nem volt a milka csokihoz, de ez ment akkoriban, házi bounty, házi mars, házi ferrerro meg ilyenek. Vett egy törzskönyves meglepetés-magyarvizslát is a Gary-nek, amikor az bejelentette, hogy visszamegy Amerikába. Hiába mondtuk mi Beának, Bea, nem kéne az a kutya, az oké, hogy mondta, hogy szereti a kutyákat, de hát érted, hogy. Repülő, Amerika, eltartani, meg a többi. Ő azért csak berakta azt a szegény remegő kutyát egy dobozba, piros szalagot kötött a nyakába és vihogott, hogy el ne szóljátok magatokat, hülyék. Irtó vihogós volt a Bea, mindig a szája elé tette az egyik kezét, aminek a középső ujja alatt egy szemölcs volt, és úgy, ezt látom most is. A kutyának persze nagyon örülve volt, de mondta a Gary, hogy oh, sorry, én ezt nem tudom magammal vinni. Úgyhogy lett még egy kutyája Beának a Gerda mellé, aki amúgy egy marha okos foxterrier volt. A Gerda meghalt azóta, Bea is, szerintem már a vizsla is. Amikor hívott Kati, hogy Beát december 23-án megölték, még élt Apa, és együtt szörnyülködtünk rajta, rázott a hideg, sírtam meg minden. És még Bea életében derült ki az, hogy he, figyelj már, te a Beával jártál egyetemre? Ja, beszarás, mi? Aztán pár hónapra rá meg az, hogy jézusom, képzeld, a Beát megölte a férje.

A pumpazsinórom beakadt az ablakpárkányba, és elnyaltam. Szerintem drámaíró akarok lenni. Mondjuk most pont ettől függetlenül.

Nem az, húsz éve én is volt, hogy a vállamra akasztottam a bőr vesetáskát.

... ha kiástátok magatokat az égető problémák témaköréből.

Kollégáim szerint a csillámló gézpánt a fejemen jól tükrözi személyiségem összetettségét, hogy egyszerre géz és csillogás.  

A negyvenkilós lányka leült a buszon, kitépett egy általános iskolai füzetlapot, elkezdte lassú írással írni, hogy miket vállal, csak sorolta föl, úgy kezdte, hogy hideg búrkolást, és már az ötödik sornál járt.

Hol van az a tükör, amiben én.