Hogyan építsem bele narratíve a Mumus stablondeszkájába, hogy délután megettem egy marék tejkaramellát, és most kicsit hányingerem van, nanáhogy két csomag nógrádi ropogóssal a számban; pedig mondtam a Jucinak is, hogy hipoglikémia szempontjából a sós ételek nem korrelálnak a cukrosokkal, azaz velem. Stablondeszka itt egyenlő Apa.

A villamoson reggel mindig van valaki, akinek durvahangosan csörög a telefonja valami vállalhatatlan csengőhanggal, hosszan keresi, bocsánatkérően néz körbe, a többiek meg szemrehányóan-értetlenül vissza, hogy vedd már fel, ember, ég a feje a csörgés miatt, aztán felveszi, Dancing queen, Különben dühbe jövünk, Májkel Flepni, Love Story pánsípra, és tényleg úgy néz közben, mintha nem az ő telefonja csörögne, mintha valaki titokban elgázosította volna a csengőhangját, ilyen önként vállalt égés, és nem értem, és másnap megint.

Munkám során sokat találkozom emberekkel, ezért van nálam tic tac, és nem azért, mert akciós volt az adliban. Tegnap azt mondta nekem a tévé, hogy: Attila, isten ostoba.

Óvoda van, megveszem a matricát, szétosztom, van, aki nem fizeti ki, nem tudom kezelni a helyzetet, elvörösödök, elharapom dünnyögve, hogyde fizesd ki légy szíves, nem hallja, nem fizeti, vagy csak simán hallja, de úgy nem fizeti, nem tudom kezelni, iskola, kicsinyes vagyok, alsó, kiblogolom, felső, sokszor veszek, gimi, sokszor szétosztom, egyetem, sokszor matricát, munkahely, sokszor nem fizeti ki, nyugdíj, elnyomom, kijön, rákot kapok, halál.

Nincs hivatalos átjárás a lidli és az aldi parkolója között. Egy helyen ki van taposva a fű a lejtőn a lidli oldalában, ott járnak át a szemfüles népek. Macerás becuccolni a lidlis cuccokat az autóba, átparkolni a légvonalban három méterrel arrébbi aldi parkolójába, viszont megvan az előnye is, mert az aldiban vásárolt cuccokat így nem kell ölben átvinni a lidlis parkolóba. Mi átvittük. Hogyan lehet a magnumlike jégkrémet 49 forintért, az ananász darabját 200-ért adni, minek nekünk takker, 2in1 bugyi, hogyan támad csillapíthatatlan vágyam az önfelfújó matracra legott, miért veszek egy tökugyanolyan férfiúszót egyik nap a lidliben, másik nap az aldiban, ezt mind-mind csak a jóisten tudja. Anya holnap reggel visszamegy akciós eperért, mert az 10-re mindig el szokik fogyni, vesz Babi néniéknek is. Apa büszke lenne ránk.

A péntek fix pont, pénteken csak kettőig dolgozunk, pénteken még pont látom A nagy házalakítást, szóval minden pénteken sírok, aztán ezen mindig röhögök.

Tegnap dél óta 3,2 és 3,8 között lebegek.

Álmomban a nők mindkét lábán egy-egy karóra volt.

A lépcsőn tegnap hazafelé eszembe jutott, hogy hátistenem, megvan, mekkora egy hülye vagyok, a legtöbb gyerek számolja a lépcsőfokokat mindenhol, én is számolom, és mi lenne, ha egyszercsak egy-két lépcsőfok elveszne, hát mi lenne, persze, mese.

Középszer, Ifjúság. Miskolc tudja, hogyan kell hívni az utcákat, ahol én, a gyerek egyszer felnövök majd.

Teréz körút. Ebben semmi kraft nincs.

Megírni személy szerint lehetetlen, személytelenül meg minek.
Városka Város népszerűtlen helyeken honos untalan. Estéje van, nagy barna pókja, Apa a tolószéket is azzal ímmelámítja az ötajtós hátuljára, ha van neki. Ötajtósa meg pókja, úgy értem. 
Jut Városka Városra sok Apa anyás-anyátlan. Jut is, maradi. Tenéked magyarázza ő?
Konzervatív módon szeret főzni benne minden lakó, a Városka már csak ilyen. Nagy terheket cipel, pszichét meg ökojelleget egyaránt. Láb nyomja, sok.
Városka Város nagy- és sokcsaládos terep, szombaton belélegez, a hét többi napjain ki.
Mondja neki egyszer az Unokatestvére, hé, Városka, rég láttalak, fussunk össze. Összefutnak. Majd szétfutnak. Ez ilyen.
Szomszédjával bizonyos időközönként összebeszélnek, politikai nézeteik találkoznak vagy nem. Van hozzá sör, tévékapcsoló megvitatni. Ez meg pont hogy olyan inkább.
Van kutyája, sok. Nem minden családnak, de sok. Ez ténykérdés, ahogyan a Városka tévéjében is mondják.
Locsol virágot mindig, hol a Lánya, hol az Unokája. Mindene van neki tudniillik, beleértve Virága is tehát.
Szeret nemcsak enni.
Van tollasa, ütője, hétvégén szigete, Margitja, Drágaférjeme, Dűlő Kaszása. Fenyegeti halál, élet.
Kitölti a rendelkezésre álló Főteret, mellékveséi működnek emberenként és fejenként. Átlagban számol Városka ő.
Vásárol be egyszer a Városka egy emberként minden hó első hetében, mondja neki a pénztárosnő, hogy. Szatyrokba pakol a Városka, néha beteg is, olyankor mondja neki a Körzeti, hé, Városka. Olyankor a Körzeti mintha az Unokatestvére. Hát ilyen Városka ő nemcsak vasárnap.

(eléggé ommázs)

(Az mindenesetre egy vaskos tanulság, hogy mindent azonnal le kell írni.)
Tegnap mondtam Sanyinak, hogy megmutattam neked a Disko Effekt Kugelt, amikor feljöttél megnézni a kanapénkat, kérdezte, mért, mondtam, csak, aztán ennyiben maradtunk.

Kalácsfonatba kéne leírni, hogy Apa segíthetett volna összerakni azt a sátrat, aminek a fő vonzereje az, hogy két másodperc alatt fel lehet állítani, de az összehajtogatása így elsőre másfél órára sikerült. Anya segített, összehajtogatták. A másik fonat az én hirtelen idegesedésem lenne, fejfájással együtt. Felkapom a vizet mindenen, hogyan védekezzek. A harmadik fonat az lenne, hogy belémjönnek a szavak, mások szavai, és hogy milyen nehéz a mindenhónap-elsővasárnapi miskolci piacon mindenre figyelni, és nem félni a következő háziáldástól. Itt azokra a falvédőkre gondolok, hogy azé nuram csakavize tissza, meg a hasonlókra. A végén persze összeérne. Körbemenne az a kalács, mint egy koszorú. Nemsí roma leány ságom vissza.