 |
|
2009. január 24., szombat
|
| A Marx téren a Bükk áruház emeletén mindig várnak ránk csodák, ugye Ágikám. Most éppen egy 780 Ft-os, kilóra mért, negyvenhármas, királykék tornacipő made in Pakistan, rocket servis, a gyártás éve 1974 (szerintem). Elején harántcsíkolt fehér gumírozás, belül ropogósan merev vászonnyelv, kissé szögletes orrvonalvezetés. Telefonon összeegyeztettük, a Gépésznek is ilyen volt hetvenvalahányban, csak az övé narancssárga volt. Olyan originál, hogy ennél originálabb már nem is lehetne. Ezt valaki hordás nélkül bedobozolta 74-ben (szerintem), és tavaly megtalálta. Senkinek se kellett hétfő óta. Akkor van mindig bálabontás, ez meg szombatra is ittmaradt. Ránézel, és hahóöcsi, csak még annál is kicsit egzotikusabb. Szagvilágában alsótagozati. Abból a rendes, frissenmosott tornacucc-fajtából való, ami az olyanoknak volt, akiknek az anyja még az énekfüzetére is nyalt vignettát augusztus 31-én. Nekem például. |
|
Zetor Leila | 16:24
|
|
|
2009. január 23., péntek
|
| És csípi a tenyerem a mandarin. |
|
Zetor Leila | 21:29
|
|
| Szóval én nem tudom, hogy miért tart ott ez az ország, ahol, hogy hova veszik az empátia délibábos vasmadara az emberek megkérgesült-elhíresült auráriumából, meg hogy mivégre élünk a földön, és hogy ki vesz meg egy elhasznált földgolyót még mindig, és hogy a globális felmelegedés hogyan hidegíti meg a gazdasági válságban megkeményedett társadalmi beidegződések elidegeníthetőségi indexének szmoggal és hibridhajtással átitatott, kognitív disszonancialista páratlanrendszámos fengsuista tótumfaktumát, de szeretném nyilvánosan megköszönni a miskolci utazóközönségnek (utazóközönség, ez is olyan, mint a jogalkotó, nincs), hogy olyan tapintatosan nem vett rólam tudomást, amikor egyik pillanatról a másikra szétterültem a villamossíneken, mint egy béka, és tíz másodpercig azt se tudtam, hogy kerülök rá a zöld retikülömre, és az arcom miért kátrányos, és hogy hova repült el a kezemből a kisbőröndöm. Bizonyára részeg ribancnak, esetleg drogos kurvának tűnhettem, és végülis ha a hátulról jövő villamos elüt, még mindig lehet úgy csinálni, mintha csak az ökolábnyomom bukott volna fel azon a fél méteres, olajjal felkent kátyún, és még mindig lehetek szerencsésebb, mint az a szegény brazil szépségversenyző a velvet reggeli címlapján. Fáj a térdem. |
|
Zetor Leila | 20:47
|
|
|
2009. január 19., hétfő
|
A Mály Gerő volt Safranek, a portás, és amikor hozta a leveleket az igazgatónőnek, akkor mondta, hogy megérkezett a mai posta, de úgy, hogy: megérkezett a máj pósta! Ezen kicsit mosolyogni kellett. Az egész film amúgy rettenetesen félelmetes. A gyerekek festett, rúzsozott marionettbábuk visító hanggal és némafilmes gesztusokkal, a felnőttek meg. Hát azok is. Az a keményfedél pedig milyen kedvesen romantikus volt, meg a kúria, meg a báró, meg a Frici, meg a rajzok a sárga lapokon magánkiadásban, emlékeztek, ugye, lányok.
|
|
Zetor Leila | 10:16
|
|
|
2009. január 18., vasárnap
|
| A bénavagyokság-és-különbenis-mivégre hozzávalója mindössze egy - két - féltégla, illetve kenyér, illetve fehérliszt, rozsliszt, élesztő, margarin, víz, só, dió, konyha, idegbaj, illetve valami, amit mintegy nyolc órában, több fázisban kell elkészíteni, és a hozzávalók hiába bíztatnak azzal, hogy ebből a valamiből még kenyér is lehet, a végeredmény még a legnagyobb jóindulattal is csak két darab, kenyérnek látszó tárgynak nevezhető. És innen már csak egy lépés az tőlemtől tőlemig, hogy különben is, hogy nézek ki, hogy mit hogy csinálok, hogy uramjézus, nézzek már magamra, és hogy mivégre élünk a földön, ki vesz meg egy elhasznált földgolyót, Ágai Ágnes, NEMzedék, szóval hogy amikor már reggel a hermanos szalagavatós műsorunk penetráns mondatára ébredek, akkor tudom, hogy nincs itt semmi látnivaló, lehet oszolni, lehet elbújni. |
|
Zetor Leila | 9:50
|
|
|
2009. január 15., csütörtök
|
Irodaautizmus XII.
- E. kolleginaaaaa! Én meghaloooook!
- Egyszer én is.
- De én kétszer!
|
|
Zetor Leila | 16:21
|
|
|
2009. január 10., szombat
|
Amikor valami dilettánsan tudományos-fantasztikus hangvételű kinyilatkoztatást - különösen irodalmi vonatkozásút - olvasok, akkor a szöveg mindig azon a hangon szólal meg bennem, amelyiken a kladnói acélműben a szocialista költőt méltató jómunkásember magyar hangja méltatott az emeleteságy tetején. A youtube-on nem találtam semmit.
És erre súroltam a kádat ma délelőtt. |
|
Zetor Leila | 18:38
|
|
|
2009. január 7., szerda
|
Ráírni a homlokomra alkoholos pirossal tükörírással:
az önsajnáltatás nem perspektíva.
Az, ahogy az emberek a koszos és deres buszablakon, amin nem látni semmit, egyöntetűen és -irányúan kinéznek, úgy csinálnak, mintha kilátnának, az. Az ijesztő? Kedves? Jézusom?
|
|
Zetor Leila | 8:01
|
|
|
2009. január 4., vasárnap
|
| De például eltökélt szándékom, hogy a december-januári Sudoku magazin feladványának helyes megfejtését beküldöm a megadott címre, megnyerem a százezer forintot, és a pénzt félrerakom valami nagyon határozott elképzelésre, és mindezt, meg az ehhez hasonló motívumokat az életem soránból felhasználom egyik készülő írásomban, amivel majd bekerülök a nekem számító köztudatba saját névvel, lakcímmel, születési évvel mondjuk Pampalini után (P.u.) 2009-ben. Gyereket nem így szeretnék, meg lakást cserélni, meg újjászületni se. |
|
Zetor Leila | 21:09
|
|
A 2007., 1978., 1456. ésatöbbi június 5-ét, március 24-ét, szeptember 13-át ésatöbbi megelőző 365 nap egyöntetűen, egymást sem alul, sem felül nem múlóan rettenetes, oltári, hihetetlen, képlettel le nem írható, pluszmínusz, semmi különös, hát-ezt-is-túléltük - de-van-aki-nem -, embert próbáló, úgy szar, ahogy van ésatöbbi.
|
|
Zetor Leila | 19:53
|
|
|
LEGÚJABB
2013. 03. 01.
2013. 02. 01.
2013. 01. 01.
2012. 12. 01.
2012. 11. 01.
2012. 10. 01.
2012. 09. 01.
2012. 08. 01.
2012. 07. 01.
2012. 06. 01.
2012. 05. 01.
2012. 04. 01.
2012. 03. 01.
2012. 02. 01.
2012. 01. 01.
2011. 12. 01.
2011. 11. 01.
2011. 08. 01.
2011. 07. 01.
2011. 06. 01.
2011. 05. 01.
2011. 04. 01.
2011. 03. 01.
2011. 02. 01.
2011. 01. 01.
2010. 12. 01.
2010. 11. 01.
2010. 10. 01.
2010. 09. 01.
2010. 08. 01.
2010. 07. 01.
2010. 06. 01.
2010. 05. 01.
2010. 04. 01.
2010. 03. 01.
2010. 02. 01.
2010. 01. 01.
2009. 12. 01.
2009. 11. 01.
2009. 10. 01.
2009. 09. 01.
2009. 08. 01.
2009. 07. 01.
2009. 06. 01.
2009. 05. 01.
2009. 04. 01.
2009. 03. 01.
2009. 02. 01.
2009. 01. 01.
2008. 12. 01.
2008. 11. 01.
2008. 10. 01.
2008. 09. 01.
2008. 08. 01.
2008. 07. 01.
2008. 06. 01.
2008. 05. 01.
2008. 04. 01.
2008. 03. 01.
2008. 02. 01.
2008. 01. 01.
2007. 12. 01.
2007. 11. 01.
2007. 10. 01.
2007. 09. 01.
2007. 08. 01.
2007. 07. 01.
2007. 06. 01.
2007. 05. 01.
2007. 04. 01.
2007. 03. 01.
2007. 02. 01.
2007. 01. 01.
2006. 12. 01.
2006. 11. 01.
2006. 10. 01.
2006. 09. 01.
2006. 08. 01.
2006. 07. 01.
2006. 06. 01.
2006. 05. 01.
2006. 04. 01.
2006. 03. 01.
2006. 02. 01.
2006. 01. 01.
2005. 12. 01.
2005. 11. 01.
2005. 10. 01.
2005. 09. 01.
2005. 08. 01.
2005. 07. 01.
2005. 06. 01.
2005. 05. 01.
2005. 04. 01.
2005. 03. 01.
2005. 02. 01.
2005. 01. 01.
2004. 12. 01.
2004. 11. 01.
2004. 10. 01.
2004. 09. 01.
2004. 08. 01.
2004. 07. 01.
2004. 06. 01.
2004. 05. 01.
2004. 04. 01.
2004. 03. 01.
2004. 02. 01.
2004. 01. 01.
2003. 12. 01.
2003. 11. 01.
2003. 10. 01.
2003. 09. 01.
2003. 08. 01.
2003. 07. 01.
2003. 06. 01.
2003. 05. 01.
2003. 04. 01.
2003. 03. 01.
2003. 02. 01.
2003. 01. 01.
2002. 12. 01.
2002. 11. 01.
2002. 10. 01.
2002. 09. 01.
2002. 08. 01.
2002. 07. 01.
2002. 06. 01.
|
