 |
|
2006. július 30., vasárnap
|
Szabi III.
Analizáltam tegnap. Még két éjszaka, és vége a szabinak.
A hűtőszekrényünk térkitöltése nyáriasan réteges és funkcionális, a Teremtő sem teremthette volna szebbre, mondtam először. Aztán hogy: hülyeség, mondtam másodszor. Inkább objektív leszek. Nem hagyományos ház ez, hűtőház, mondjuk így. Felül van az első emelet, és így tovább. Szóval objektív leszek.
Az elsőn a tejek és egy 2x2-es dobozos sörkocka. Ami másnak a víz, az a Gépésznek a - jóesetben - 3,6-os tej. Sokat iszik, spájzolunk belőle mindig. Ezek most csak 2,8-asok. Azért spájzolunk. Sört is.
A második emeleten a szénsavas vizek. Kellenek a fröccshöz.
A harmadik emeleten a flakonírozott korim-borok. Kellenek a fröccshöz.
A negyediken, azaz alul, a szintén flakonírozott Bolero típusú italporok. Írhatnám, hogy jeges teák, meg barackízű szénsav- és cukormentes üdítőitalok, de nem. Most objektív vagyok. A Bolero típusú bekevert italporok objektívek is és ideális szomjoltók is.
A mélyhűtő az már a hűtőház ötödik emelete. Ott semmi nincs, csak jégkockák vannak.
Még egy éjszaka, és vége a szabinak.
|
|
Zetor Leila | 16:42
|
|
|
2006. július 26., szerda
|
Szabi II.
Őszintén szólva egy pohár korim-bor után?
A józsefvárosi piacon jutott ma eszembe, a délelőtti falanszter-érzetben, az alvó kínaiak és a gumiszagú cipőfazonok között, hogy ezt most majd este megírom a korim-bor után.
Felszállnék a szmogos lusta égbe, szétteríteném a szárnyaim - a gyümölcsös rágógumi szárnyaim, amik ragadva folynának szét a negyven fokban -, és áldástosztó-jáccva azt mondanám minden kispolgárnak meg nagypolgárnak, hogy legyen boldog, ne rohanjon, legyen boldog.
Hogy ragad, hogy csúszik az alkarom az íróasztalon, most nézem. Rohanok mindig, büdöset és ragadósat izzadok.
|
|
Zetor Leila | 17:39
|
|
|
2006. július 25., kedd
|
Szabi
Befekszem az üres kádba, négy és fél méterrel a fregoli alá. Itt van ilyenkor a leghűvösebb. Az illatos ruhák köpik ki magukból a nedvességet. Nézem őket, hunyorítok. Ezt a Gépésztől tanultam: egy idő után minden olyan lesz fönt, mintha az a lent lenne. Én vagyok a fent, a kád a plafon, a ruhák pedig a padlóra erősített, kimerevített valamik. Gravitálunk, levitálunk. A ruhák és én. Pók vagyok a falon, ha megfordítom.
Befekszem az üres kádba, most.
|
|
Zetor Leila | 17:11
|
|
|
2006. július 15., szombat
|
"Időnként leltározok. Most eszembe jut egy lap. Egy hon-. Egy napló. Egy becsapás.
Egy pillantásomba kerül csak. Nem sokat akarok tőle. Ránézni és kész. Az egész olyan, mint a Kerepesi úti temető. A commentboxot ellepték már a spamek, a képek helyén kis piros négyzetes keresztek állnak. A szöveg középen még él; úgy csinál, mintha élne. Nem nyírják a füvét, nő magától a gaz. 2002-2003. Néha mintha mindennek így lenne vége. A kiflinek, a botnak, a bizalomnak, annak, hogy valaki éltet még magában valakit, aki sose volt."
|
|
Zetor Leila | 17:03
|
|
|
2006. július 14., péntek
|
Araszolgat mögöttem a sörszagú kopasz fiú. Aztaaa, ennek meg akkora segge, nézd már, mint a. Nem tudom meg, mint a micsoda, mert a végét elharapja. Du ju szpík inglis, kérdezi. Mondom, ja, ö litl bit, de magyar vagyok. Akkor hallottad, amit mondtam? Aha. Elnézést. Semmi baj. De tényleg. Jó, tényleg. De tényleg semmi baj, csak hagyj békén. És még jönnek mögöttem jódarabon, és kávéra hív, és elnézést kér. És röhögnek. Nem is nagy. Hagyj békén, kérlek. Csak vicceltem. Fagyizzál velem. Nem, kösz. A kopasz nyüzüge orrpirszinges csaj ott röhög mellette. Szorongatom a mobilomat, mintha az bármit is segítene. Nem kérek fagyit, mert nagy a seggem, nem érted?! Mindezt már ordítom. Persze kívülről olyan, mintha röhögnék. Kívülről mindig olyan, mintha röhögnék.
|
|
Zetor Leila | 17:37
|
|
|
2006. július 13., csütörtök
|
Izzadt, rozsdás vasszagú a vállam. Rücskös is. Nyár van.
Ha tudnám, hogy mibe, mondanám, hogy beletrafáltam.
|
|
Zetor Leila | 1:07
|
|
|
LEGÚJABB
2010. 03. 01.
2010. 02. 01.
2010. 01. 01.
2009. 12. 01.
2009. 11. 01.
2009. 10. 01.
2009. 09. 01.
2009. 08. 01.
2009. 07. 01.
2009. 06. 01.
2009. 05. 01.
2009. 04. 01.
2009. 03. 01.
2009. 02. 01.
2009. 01. 01.
2008. 12. 01.
2008. 11. 01.
2008. 10. 01.
2008. 09. 01.
2008. 08. 01.
2008. 07. 01.
2008. 06. 01.
2008. 05. 01.
2008. 04. 01.
2008. 03. 01.
2008. 02. 01.
2008. 01. 01.
2007. 12. 01.
2007. 11. 01.
2007. 10. 01.
2007. 09. 01.
2007. 08. 01.
2007. 07. 01.
2007. 06. 01.
2007. 05. 01.
2007. 04. 01.
2007. 03. 01.
2007. 02. 01.
2007. 01. 01.
2006. 12. 01.
2006. 11. 01.
2006. 10. 01.
2006. 09. 01.
2006. 08. 01.
2006. 07. 01.
2006. 06. 01.
2006. 05. 01.
2006. 04. 01.
2006. 03. 01.
2006. 02. 01.
2006. 01. 01.
2005. 12. 01.
2005. 11. 01.
2005. 10. 01.
2005. 09. 01.
2005. 08. 01.
2005. 07. 01.
2005. 06. 01.
2005. 05. 01.
2005. 04. 01.
2005. 03. 01.
2005. 02. 01.
2005. 01. 01.
2004. 12. 01.
2004. 11. 01.
2004. 10. 01.
2004. 09. 01.
2004. 08. 01.
2004. 07. 01.
2004. 06. 01.
2004. 05. 01.
2004. 04. 01.
2004. 03. 01.
2004. 02. 01.
2004. 01. 01.
2003. 12. 01.
2003. 11. 01.
2003. 10. 01.
2003. 09. 01.
2003. 08. 01.
2003. 07. 01.
2003. 06. 01.
2003. 05. 01.
2003. 04. 01.
2003. 03. 01.
2003. 02. 01.
2003. 01. 01.
2002. 12. 01.
2002. 11. 01.
2002. 10. 01.
2002. 09. 01.
2002. 08. 01.
2002. 07. 01.
2002. 06. 01.
|
