 |
|
2006. június 29., csütörtök
|
Ritmusra történik.
Klárika becsönget. Van egy katalógusa. Klárika a kollektív tudatalattim. Sok az egyben. Valamiért mindig rendelnem kell tőle, de sosem tudom, miért. És miért azt, amit. Köszönöm, majd átnézem, és holnap délelőtt visszaviszem neked. Holnap délelőtt persze elfelejtem átvinni neki. Azután is. Azután azután is. Egy hét múlva becsönget. Pillanatnyi amnézia. Gyere be. Nem jut eszembe a három flakon felbontatlan 400 ml-es testápoló a fürdőszobapolcon, sem a tizenkét félig üres, vagy atomjaira szétesett csontszínszerű körömlakk az éjjeli szekrényben. Zavar, gyors lapozás, törik a kezemben a fényes tojáspapír. Mikor lesz már vége a 16 oldalnyi dekorkozmetikumoknak, jézusom. És ez még csak a második fejezet. Parfümös fejezet. Parfümöt a parfümös fejezetből, lábkrémet a lábfejezetből. Röhej. Klárika forgatja a gyűrűsujján a nyusziszőrös kulcstartót. Innentől begyorsulunk. Itt már hálás a fölényéért, itt a zavar már csak az enyém, ez neki már minimum egy ezres a számlatömbjében. Van akciós testápoló és háromazegyben körömlakk, nézd. Aha, az jó lesz, köszi. Másnap fizetek. Lesz még egy kereskedelmi forgalomban nem kapható testápolóm, ez a körömlakk meg megint nem olyan rózsaszín lett, amilyet. Aha, milyet. Mit milyet. Nem is szeretem a rózsaszínt. Valami pedig kell, valami hiányzik, ami sose jut eszembe. Adjon a Klárika jövő hónapban is katalógust, biz'isten, addigra kitalálom.
Fenét találom ki. Mindig ez van. Ritmusra van mindig ugyanez.
|
|
Zetor Leila | 21:34
|
|
A mozgáskultúra jegyében:
Tisztelt Zetor Leila!
Az Ön által választott kategóriák szerinti állások:
művészet / kultúra
AEROBIC EDZŐ
|
|
Zetor Leila | 0:15
|
|
|
2006. június 22., csütörtök
|
(09:38)
Csíkos piros cseresznye, hullámos egyenes haj. Ott látlak a bajuszodon, most lesz nekem jaj.
|
|
Zetor Leila | 19:33
|
|
|
2006. június 20., kedd
|
Átlagon felül dícsért meg ma a kisfőnökasszony, három felkiáltójellel, írásban. Az írásjelek a szomszéd szobában, a szomszéd gépen születtek.
Hazafelé vettem egy fagyit. Szórakozottan, hol alulról, hol felülről elnyaltam, majd egy kiló diós veknivel a hónom alatt, és egy 2,8-as tejjel a táskámban keringőztem szólóban az Andrássyn. Egy-két-hár, oda, meg vissza. Hazajöttem, hogy egy tescós háztartási ollóval hirtelen felindulásból szétvágjam három pólóm, köztük a Donald kacsás póló nyakát. Fölpróbáltam őket egyenként, majd előre nem tervezetten, egy gyaloghajtű-kanyarban elterültem a parkettán, kezemben egy Borsodi Bivalyos dobozzal.
Nehezen dolgozom föl a hercegnői dícséreteket, itthon is rossz munkásasszony vagyok.
|
|
Zetor Leila | 20:48
|
|
|
2006. június 18., vasárnap
|
Ugyanilyen hőség volt 29 éve délben is. Ezt minden évben elmondjuk ezen a napon, csak a szám változik.
|
|
Zetor Leila | 11:16
|
|
|
2006. június 17., szombat
|
Nem tudom kevés szóval.
NEM
Nem tudom, kevés.
Szóval...
TUDOM
Nem tudom.
Kevés.
Szóval.
KEVÉS
Nem.
Tudom.
Kevés.
Szóval.
SZÓVAL
|
|
Zetor Leila | 20:23
|
|
|
2006. június 12., hétfő
|
Munkahelyi szemem munkahelyit rebben,
munkahelyi székben munkahelyi seggem.
Nyusziul nyuszi-ül,
pompomul pompom-ül,
fűben és ágon,
anyagában vászon,
szép hosszú ágon
hintázik fölle,
kéttál dödölle.
|
|
Zetor Leila | 22:15
|
|
|
2006. június 7., szerda
|
Régebben mintha minden csupa kisbetűs és csupa egyféle lett volna.
Régebben mintha minden centrum, cipőrészleg, cipőspolc, cipő-bevásárlókosár, cipő-csomagolópapír, cipő-csomagolópapír-tekercs, cipő-csomagolóspárga, cipő-csomagolóspárga-guriga abszolút lett volna.
Régebben mintha mindenről kevesebb kisbetűs emlékem lett volna.
Régebben mintha mindig sokkal fiatalabb lettem volna.
|
|
Zetor Leila | 21:34
|
|
|
2006. június 6., kedd
|
| Azért azt hadd tegyem hozzá, hogy ez nálam nem a boldogtalanság. Ez nálam az igenishogy - nemisannyira - evidens jólét. Szeretem.
|
|
Zetor Leila | 22:17
|
|
Fogalmam sincs, mit jelent a fél zacskónyi letépett budapestfilm cetli, amit a konyhában gyűjtünk, hogy egy hosszában félbevágott befőttesüveget majd megtöltsünk vele. Hogy egyáltalán ez a falra tervezett dekoráció jelent-e majd valamit. Hogy az a befőttesüveg a falon tudja-e majd, hogy ő jelent valamit. Hogy a dolgok tudják-e, mekkora hatalmas jelentésük van, akkor is, ha nem akarják. Jó, persze, hogy nem tudják. Én se tudom.
Most persze olyan, mintha tudnám, hogy én vagyok az, a jelentőség, a jelentés, aki almás sütit hord süteményesdobozban a moziba. Hordja a testem - vagyis én, a jelentőség - a konstans moziszépésznek, a most félkarú átmeneti jegyszedőnek, a bizonyos perspektívából jelentőségteljes jelentésnek azt a félig átsütött, langyos valamit. Ugyanakkor próbálunk mindketten úgy tenni, mintha minden, ami velünk történik, maga lenne az evidencia. Evidensnek lenni pedig egyáltalán nem evidens érzés, én ezt érzem már hetek óta, de úgy, hogy szinte nyomom saját magunkat. Töröm a lábát, töri a lábam, közben pedig egy cipőben járunk, egymást tapossuk a közös cipőben. Kellemes fájdalom, ide-oda-ido-mulás. Furcsa.
|
|
Zetor Leila | 20:00
|
|
|
2006. június 4., vasárnap
|
Bizonyos azember határt nem ismerve másra hárít mindig, bizonyos azember határt nem ismerve önostoroz mindig. Azember hárítva önostoroz, azember szánalmas lény. Megbízható azapám és megbízható azanyám megbízhatatlan alánya vagyok. Vajon kire ütök?
Azember vagyok.
|
|
Zetor Leila | 18:16
|
|
|
2006. június 2., péntek
|
(11:00)
Már a jobb hírek hallatán is azt érzem, hogy rámszakad a világ. Vagy ha nincs hír. Akkor is. Vagy ha csak esik. Akkor is. Vagy ha rossz a hír. Akkor pláne.
A legkisebb is számít. Feszkó.
|
|
Zetor Leila | 16:11
|
|
|

LEGÚJABB
2013. 03. 01.
2013. 02. 01.
2013. 01. 01.
2012. 12. 01.
2012. 11. 01.
2012. 10. 01.
2012. 09. 01.
2012. 08. 01.
2012. 07. 01.
2012. 06. 01.
2012. 05. 01.
2012. 04. 01.
2012. 03. 01.
2012. 02. 01.
2012. 01. 01.
2011. 12. 01.
2011. 11. 01.
2011. 08. 01.
2011. 07. 01.
2011. 06. 01.
2011. 05. 01.
2011. 04. 01.
2011. 03. 01.
2011. 02. 01.
2011. 01. 01.
2010. 12. 01.
2010. 11. 01.
2010. 10. 01.
2010. 09. 01.
2010. 08. 01.
2010. 07. 01.
2010. 06. 01.
2010. 05. 01.
2010. 04. 01.
2010. 03. 01.
2010. 02. 01.
2010. 01. 01.
2009. 12. 01.
2009. 11. 01.
2009. 10. 01.
2009. 09. 01.
2009. 08. 01.
2009. 07. 01.
2009. 06. 01.
2009. 05. 01.
2009. 04. 01.
2009. 03. 01.
2009. 02. 01.
2009. 01. 01.
2008. 12. 01.
2008. 11. 01.
2008. 10. 01.
2008. 09. 01.
2008. 08. 01.
2008. 07. 01.
2008. 06. 01.
2008. 05. 01.
2008. 04. 01.
2008. 03. 01.
2008. 02. 01.
2008. 01. 01.
2007. 12. 01.
2007. 11. 01.
2007. 10. 01.
2007. 09. 01.
2007. 08. 01.
2007. 07. 01.
2007. 06. 01.
2007. 05. 01.
2007. 04. 01.
2007. 03. 01.
2007. 02. 01.
2007. 01. 01.
2006. 12. 01.
2006. 11. 01.
2006. 10. 01.
2006. 09. 01.
2006. 08. 01.
2006. 07. 01.
2006. 06. 01.
2006. 05. 01.
2006. 04. 01.
2006. 03. 01.
2006. 02. 01.
2006. 01. 01.
2005. 12. 01.
2005. 11. 01.
2005. 10. 01.
2005. 09. 01.
2005. 08. 01.
2005. 07. 01.
2005. 06. 01.
2005. 05. 01.
2005. 04. 01.
2005. 03. 01.
2005. 02. 01.
2005. 01. 01.
2004. 12. 01.
2004. 11. 01.
2004. 10. 01.
2004. 09. 01.
2004. 08. 01.
2004. 07. 01.
2004. 06. 01.
2004. 05. 01.
2004. 04. 01.
2004. 03. 01.
2004. 02. 01.
2004. 01. 01.
2003. 12. 01.
2003. 11. 01.
2003. 10. 01.
2003. 09. 01.
2003. 08. 01.
2003. 07. 01.
2003. 06. 01.
2003. 05. 01.
2003. 04. 01.
2003. 03. 01.
2003. 02. 01.
2003. 01. 01.
2002. 12. 01.
2002. 11. 01.
2002. 10. 01.
2002. 09. 01.
2002. 08. 01.
2002. 07. 01.
2002. 06. 01.
|