 |
|
2006. március 29., szerda
|
(14:41) (zárójel entés) Végtermékeimnek típusa van, érzelmeimnek célcsoportja, kutatom a piacot piaci pirosalma és annak piaci rései után. Piacom nagysága a naccságák nagyseggétől is függ, mint ahogyan a piactér paraméterei is erősen determinálnak. Többet magamról nem mondhatok ehelyütt (e hülye itt), mert ez nem a magánköltészet maga, mint magam sem. (Dehogynem.) De annyit talán még igen - mint majdnem minden nap csak annyit még talán -, hogy ha vezértől Vezérig(.) létezik a nagyvilág (népek hazája ~), akkor én abban maga vagyok a bazsalygó piaci almarés, ahol a kukac kukacnak farkasa. |
|
Zetor Leila | 23:55
|
|
|
2006. március 27., hétfő
|
| Szép példa magamra a különválasztható betűtípus. Már itthonról írok. |
|
Zetor Leila | 18:06
|
|
(16:04)
Nem kell úgy csinálni, mintha nem írnék. Nem úgy. Úgy sem kell csinálni, mintha írnék. Sem úgy. A belső kényszerem, hogy cizelláltan legyek őszinte és plasztikus, itt (értsd: onlány) tökéletesen bevált, beválik. Ezt kicsit féltem még magamtól a jövőben, de ugyanakkor optimista is vagyok magamhoz. Kicsit mintha alulértékeltem volna eddig azt, amit most túlértékelek. Onlány könnyű vagyok, pillecukor; gumiarábikum és állományjavító. Javítom, javíthatom magamat. IRL még héliumlufi, könnyűségében veszélyes, soha vissza nem térő. De ugyanakkor mondom, optimista onlány is. Optimista onlány egyenlő ringatag IRL. (Úgy dőlnek a betűim, mint naponta az elméleteim meg-.) Apafürdik, anyafőz, írnijó. Ennyit kéne most is csak, ugyanúgy, mint eddig. Buksimi, önkiszolga, meglesz. (Mondom magamnak.) |
|
Zetor Leila | 18:04
|
|
|
2006. március 23., csütörtök
|
(16:09) Már hallani az irodában önfeledt nevetéseket is az ügyfélszolg felől, a főnökúr elment, cincognak az irodai patkánylányok, mi. A lábam sem izzad már annyira a váltócipőben idegi alapon, mint közvetlenül az első próbafeladatom után. Kettős az életem, kicsit átfedésekkel. Erős vár a mi tűzfalunk, bentről naplót írni nem tudok, így levélben küldöm el magamnak, mi történik ma velem. (Tényleg, mégis mi?) Ha főnökúr jön, tálcára teszem magam. Közjavi az érzés kicsit, kézmelegen tartó feszültség. Ott kiadmányozói aláírásra és iktatókönyvre fröccsent a kávé, itt kalkulációra és kiajánlóra. Két canderel ugyanúgy, reggel sajtoskifli, balkézfelől ablak ugyanúgy. Ott duplaüvegű hagyományos, itt szimpla bukó. Ennyi, ugyanúgy. Egy év, aztán majd nem tudom. Mindig ez van. |
|
Zetor Leila | 18:52
|
|
|
2006. március 15., szerda
|
Képzelődöm: apám, Dantoni Rezső és anyám, Nyakovszky Muzsa érdesgyermeke vagyok. És parti van, nagy-Nagy Parti van, ahogyan az angol is mondaná. Amikor képzelődöm, szeretem elhinni, hogy írni: való. Úgy értem - úgy saccolom -, hogy nekem. Heló, Sz. B. Judit vagyok, hatéves korom óta alkotólista. Szeretem eldugni magam elől a dolgamiat, aztán elfeledkezni róluk. |
|
Zetor Leila | 9:36
|
|
|
2006. március 7., kedd
|
| Ahogyan a váltócipőm puhán kopogtatom bent egész nap a laminált parkettán, ahogyan kedvesen mosolygok a fal mentén, feszült figyelemmel bámulom a monitort, a számokat, a hozzájuk rendelt betűket, ahogyan ökölbe szorított kézzzel koncentrálok a cégviccekre, hogy jókor nevessek, ahogyan akarom, hogy mindenki kedves legyen velem, ahogyan a szalvétát hajtogatom, amint azt egy munkahelyen szokásnak gondolom, szóval ez az akarás ilyenkor mind jól érzékelhető, amikor este az íróasztalra hajtom az fejem, szétesek, cseppfolyóssá válok és elrontok minden munkaidőn kívülit. Elfelejtek, elnézek, elütök, elrontok. Sajnálom: ezt üzenem mindenkinek, aki szereti. |
|
Zetor Leila | 21:49
|
|
|
2006. március 5., vasárnap
|
Keskeny rovású mono és sztereo gramofon lemezek lejátszására alkalmas, és össze van kapcsolva megfelelő sztereo erősítővel, amelynek a mágneses dinamikus betéthez belépője van. Paramétereiért és külsejéért az igényes hallgatóknak van javasolva. A készülékbe HC 42 sztereo alváz van beépítve, a hangleszedőbe VM 2101 mágneses dinamikus betétet helyeztek be.
A készülék előnyei: -------------------
Együtemű motor a tárcsa fordulatok konstans beállításával, hajtószíjas áttétel, kivehető hangleszedő fej a betét 1/2 rögzítésével, antiskatink és hangleszedő felemelés. |
|
Zetor Leila | 20:22
|
|
|
2006. március 4., szombat
|
emberekkel foglakozni számomra
- Szeretem a munkámat. (...) Szeretem a munkámat (...) Szeretem a munkámat. [itt text voicememója jutott eszembe, a fenébe, csinálni kellett volna egyet most nekem is, hagyott szüneteket a mantrák között, de két percen belül háromszor elmondta ugyanazt, ez tuti, már gyanús] Egy szenvedélybetegekkel foglalkozó intézménynek vagyok a vezetője. [rágyújt] Hetente öt napot Pestre járok. Hétfőn reggel megyek, pénteken délután jövök. Írom a pályázatokat, varrom a lányokkal a függönyöket. Szeretem a fiúkat. A változás számomra magában foglalja az új lehetőségeket is. Hálás vagyok azoknak, akik kitúrtak Miskolcról. Szeretnek engem a régi kollégáim, harminc évig voltunk együtt jóban-rosszban. Hiába, harminc év nagy idő. Szeretem a fiúkat, akikkel foglalkozom. [rágyújt] Szenvedélybetegségük [névelő nélkül] valamilyen hiánynak a pótlása. Foglalkoztatni kell őket, hiányukat [névelő nélkül] valamilyen hasznos tevékenységgel kell pótolni. [rágyújt] Pályázatokat írok, a szívemen viselem a sorsukat, az ő kis sikereik az enyémek is. Most az erdélyi írókra álltam rá. [ezt így hirtelen vizualizálom, jaj] Tamási Áron számomra példakép. Nyírőt is szeretem, a vonaton szoktam őket olvasni. Három fiam [névelő nélkül] a G.Á. művészeti szakközépiskolába jár, ha majd Pestre költözünk, számukra is kitárul a világ. [rágyújt] Tavaly a várvigasságokon az én konyhámban főztünk meg 5000 adag meleg ételt. Szeretem a munkámat. Emberekkel foglalkozni számomra kegyes ajándék a sorstól. A fiúk is szeretnek engem, akikkel foglalkozom. [rágyújt] (Hű, de nagy itt a füst!, mondja egy kislány mögöttünk, utánozza az anyját, kicsit viccnek szánja, aranyos. Már csak a dohányzóba lehet ilyenkor jegyet kapni, a fél kocsi amúgy nem dohányzó, tulajdonképpen én sem. A kislány asztmás, az anyja fél, hogy a gyerek befullad, átviszi egy üres nemdohányzós ülésre.) Minek ül akkor ide?! [rágyújt]
|
|
Zetor Leila | 19:47
|
|
|
2006. március 2., csütörtök
|
Van egy asszisztensnő, aki ugyanazt a gyógyszert szedi, amit én, az anyja elmondta, tudom. Lombikprogramra készül, azért szedi. Én másért. Az anyja a kezelőorvosom. Az anyjának ugyanaz a baja, mint nekem. Neki nincs még pumpája, mert nincs rá ideje, de majd lesz. Ezzel etet engem lassan egy éve. Amióta engem rábeszélt és nekem már van. Anya és lánya, főorvosnő és asszisztens. Az asszistenső keze öregebb, puritánabb, mint az anyjáé, de valahogy őszintébb. A keze. Már ha ez lehetséges. Nincs eltakarva zselével, porcelánnal, franciamanikűrrel, mint az anyjáé, megírja a vizsgálat eredményét és kész. Kedves, figyel, beszél, nem csak tömködi a teret meg az időt. Hozzám, velem, nekem van beszélve. Van egy vak lány, jön ki a nagyposta ajtaján. Küzd azzal a - sok jelző lesz, muszáj - idióta nehéz műanyag átlátszó karcos hőszigetelésre kitalált gusztustalan "függönnyel", amit nem lehet szépen és funkcionálisan széthajtani, csak otrombán. Hogy még a látó is belefejel, ráejti a szembejövőre, a mögötte lévőre, a vak lányra. Súlya van, annyira béna az egész, a lány tartja előre a fehér botot és nevet, én meg bogozom ki abból a merev szarból. Van egy fiú a héven, nyolc körüli, egyedül utazik, velem szemben ül. Egy darabig olyan, mintha az anyja lennék, szerintem a többi utas azt is hiszi. Ilyen kicsi fiú ne utazzon egyedül hévvel, ezt gondolhatják, ezt gondolom én is. Szóval egy olajos felületű, színjátszós fémlemez van a kezében, Csepeltől a Borárosig azzal babrál. A táskája szíját akarja vele elnyesni, de nem megy, én rá se nézek, innen lehet tudni, hogy nem vagyok az anyja. Az üvegen át figyelem. Nem vagyok az anyja. A lemez életlen, se a táskaszíját, se a susogós gatyája zsebét nem tudja vele elnyiszálni. Karcol az olajos fémmel a fém ablakkeretre. Rossz hallgatni, rászólnék. Nem vagyok az anyja. Ezeket egyszer mind meg kéne írni. |
|
Zetor Leila | 22:30
|
|
|

LEGÚJABB
2013. 06. 01.
2013. 03. 01.
2013. 02. 01.
2013. 01. 01.
2012. 12. 01.
2012. 11. 01.
2012. 10. 01.
2012. 09. 01.
2012. 08. 01.
2012. 07. 01.
2012. 06. 01.
2012. 05. 01.
2012. 04. 01.
2012. 03. 01.
2012. 02. 01.
2012. 01. 01.
2011. 12. 01.
2011. 11. 01.
2011. 08. 01.
2011. 07. 01.
2011. 06. 01.
2011. 05. 01.
2011. 04. 01.
2011. 03. 01.
2011. 02. 01.
2011. 01. 01.
2010. 12. 01.
2010. 11. 01.
2010. 10. 01.
2010. 09. 01.
2010. 08. 01.
2010. 07. 01.
2010. 06. 01.
2010. 05. 01.
2010. 04. 01.
2010. 03. 01.
2010. 02. 01.
2010. 01. 01.
2009. 12. 01.
2009. 11. 01.
2009. 10. 01.
2009. 09. 01.
2009. 08. 01.
2009. 07. 01.
2009. 06. 01.
2009. 05. 01.
2009. 04. 01.
2009. 03. 01.
2009. 02. 01.
2009. 01. 01.
2008. 12. 01.
2008. 11. 01.
2008. 10. 01.
2008. 09. 01.
2008. 08. 01.
2008. 07. 01.
2008. 06. 01.
2008. 05. 01.
2008. 04. 01.
2008. 03. 01.
2008. 02. 01.
2008. 01. 01.
2007. 12. 01.
2007. 11. 01.
2007. 10. 01.
2007. 09. 01.
2007. 08. 01.
2007. 07. 01.
2007. 06. 01.
2007. 05. 01.
2007. 04. 01.
2007. 03. 01.
2007. 02. 01.
2007. 01. 01.
2006. 12. 01.
2006. 11. 01.
2006. 10. 01.
2006. 09. 01.
2006. 08. 01.
2006. 07. 01.
2006. 06. 01.
2006. 05. 01.
2006. 04. 01.
2006. 03. 01.
2006. 02. 01.
2006. 01. 01.
2005. 12. 01.
2005. 11. 01.
2005. 10. 01.
2005. 09. 01.
2005. 08. 01.
2005. 07. 01.
2005. 06. 01.
2005. 05. 01.
2005. 04. 01.
2005. 03. 01.
2005. 02. 01.
2005. 01. 01.
2004. 12. 01.
2004. 11. 01.
2004. 10. 01.
2004. 09. 01.
2004. 08. 01.
2004. 07. 01.
2004. 06. 01.
2004. 05. 01.
2004. 04. 01.
2004. 03. 01.
2004. 02. 01.
2004. 01. 01.
2003. 12. 01.
2003. 11. 01.
2003. 10. 01.
2003. 09. 01.
2003. 08. 01.
2003. 07. 01.
2003. 06. 01.
2003. 05. 01.
2003. 04. 01.
2003. 03. 01.
2003. 02. 01.
2003. 01. 01.
2002. 12. 01.
2002. 11. 01.
2002. 10. 01.
2002. 09. 01.
2002. 08. 01.
2002. 07. 01.
2002. 06. 01.
|