 |
|
2005. április 30., szombat
|
| Érhetne combközépig, térdig, vagy csak a számig. Vagy másképp mondom, a számig is akár. Vagy csak combközépig, vagy combközépig is akár. A kár. Jelentős. |
|
Zetor Leila | 21:58
|
|
|
2005. április 29., péntek
|
Néha kicsit lehetne nagyobb ez a valami, néha meg azt kívánom, még ez a kicsike valamicske se legyen egyáltalán, talán, talán, -talan, pamparamparamm. |
|
Zetor Leila | 12:06
|
|
|
2005. április 28., csütörtök
|
áprihuszonnyolc - ikrek (mintha kopipészt, de nem az; többféle betűtípusra)
Az utóbbi éjszakákon tanusított viselkedései alapján Ön szorongásra hajlamos típus. Lazítson, szarjon munkahelyi kudarcaira, igyon több ásványvizet! Meggyőződése és meglehetősen nagy lábmérete ellenére ma reggel fehér cipőt húz, ami az ég világon semmit nem jelent. Gondoljon mindig a szépre, és napja sikeres, eredményekben gazdag lesz! Haja ma nem fog töredezni, munkatársai pár percig becsülni és kedvelni fogják. Nem árt azonban az óvatosság sem: a munkahelyi vécét valaki ma is össze fogja pisilni. |
|
Zetor Leila | 8:28
|
|
|
2005. április 27., szerda
|
Amikor nálam alszik, olcsó fehér szalvétába csavarva hozza a fogkeféjét, odateszi a szennyeskosárra, mellette egy Bakery feliratú nylonban meg a zöld fésűjét. Azt a nyeletlen fajtát, ami egyik végétől a feléig mérsékelten sűrű, felétől a másik végéig meg nagyon sűrű. És nagyon ronda. És nagyon otthoni. A kék szerelősruhája a bugyispolcom alatt van mindig összehajtogatva, mostanában már a gatyamadzag sem tudja eléggé összetartani, hasban lötyög neki, amikor fúr és tiplit nyálaz. Persze máskor és máshol is lötyög neki, de én akkor és így látom a legjobban rajta a hiányt. Szereti a barna cipőket, minden kirakatnál megáll, és egyszerűen hihetetlennek tartja, hogy a hajók ennyire kivilágítatlanul közlekednek alkonyatkor, hogy a Mekiben csak nyolcvan forint a tölcséres fagyi. Hogy vannak emberek, akik az aluljáróban szedik magukra és hirdetik fennen a hitüket - kihangosított gitár és dob mellett énekelve, a Burger King segge partján. Az ágyamban szeret aludni, ezt tudom, bár sose mondja, de hangosan szuszog még hajnali négykor is, pedig otthon olyankor már a plafont szokta bámulni ébren. Sose tudok róla másképp írni, csak így sehogyse, csak így mindehogy. |
|
Zetor Leila | 21:35
|
|
Nagy, büdös és odaát van.
és küldöm mindenkinek, aki szereti |
|
Zetor Leila | 13:11
|
|
|
2005. április 25., hétfő
|
Gyakorlatilag hónapok óta nem veszek tudomást a testemről, fekete háttér előtt feketében próbálom magam megmozgatni, a hangsúlyt mindig a fejemre helyezem, direkt fehérítem is. A hajam simán kihullajtom. Bábozok. -ozódok. Be-. Fejre húzott paplannal írnám hónapok óta ezt a naplót, és zseblámpával, ha papíralapú lenne. Dene maz. Az előbb rátettem az ujjam a monitoron egy sorra, hogy tudjam, hol járok, mert megfordultam, hogy megnézzek valamit a tévében. Fejem hátul, ujjam a monitoron. Fordítva sem lett volna kevésbé logikus vagy logikátlan. Azért csak maradt bennem valami egy látens huszadik századi manuális könyvjelzőből, aztán meg mégse tudom sose, hogy hol járok. Könyvekig meg vagyok hatódva, betűk potyognak a szememből.
vegyszerbolt
pollenfolt
volt rendszered
(dehogy volt) |
|
Zetor Leila | 21:35
|
|
|
2005. április 24., vasárnap
|
Azt kellene játszanok, hogy nem bírok magyar nyelven jón, hanem csak így, esik a nehezemre a kifejezés, hogy akkor hogyan kommunikálnám a fene árnyaltságomat, a nagyot. Példának okából lenne választotam is rossz nyelvi kifejező, akit én választok. Csak szeretném simán, és készen, ugyanúgy nem tudnák jól kifejezni, mint ő a magát. Kipróbálnék. Úgy szó nélkül, simán, ő is meg én is. Sose leveleznénk egy mással, meg nem beszélgetnénk is, csak a izé, mondom.
Akkor nem akarok olvasni többet sem az Updike-tól, egyálltalán senkitől se, mert így viszont biztos, hogy még egyet, és akkor fejjelugrás lesz az ablaküvegbe, mert nagyon fáj az érzékenység. Jön belölle belém egyenest a könyven keresztül. Meg az Annie Lennoxot se tudnám helyesen leírni és nem hallgatnám se fülhegyezve. |
|
Zetor Leila | 13:33
|
|
|
2005. április 22., péntek
|
| Vannak nyilvános esték, amik egyszerűen nem fekszenek, hiányolni sincs kit vagy mit, csak éppen még a bőr is húz, annyira feszengi az ilyet, alany nélkül, hát persze. Alany. Simán lehet igeként ragozni. Csak alanj magadnak, biztatóm halál, de ez már olyan olcsó, hogy inkább elkés a munkahelyről. Az alany. Iktelen. (Talán eltűnök iktelen, tisztára bolhapiac, ami ma a szájamon kifér.) |
|
Zetor Leila | 7:52
|
|
|
2005. április 20., szerda
|
Kedves Központi Távirányító!
Küldj nekem akadályokat, horzsolós apró kavicsokat, nem bánom, átugrom és eltapisgatom őket. A kedvedért megnövesztem a kis zenbuddhista elfogadókészségemet is, a türelmemet meg teéretted nyújtom hét emberöltőnyire. Az elhanyagolható pofáraéesések is számottevő horzsolásos bőrréteget vastagítanak majd marcona és önkritikus orcámra, úgyhogy kooperálok veled, hiszen látod. De mondd, nem lehetnének hangyányit egyértelműbbek a jeleid? Mert ezek a mostaniak épp csak annyira elegek, hogy vagy legyintsek egyet mosolyogva bal kézzel, vagy éppen elmorzsoljak egy barbikönnycseppet remegő jobb kézzel. És ez nagyon jó, de tudod, kar nélkül sajnos nem tudok ölelni. Egy halványpiros filctollszívvel is beérném, csak látható legyen és egyértelműen szív alakú. Kösz.
(Na jó, lehet teleszkópos állólámpa vagy op-art imbuszkulcs is.)
|
|
Zetor Leila | 23:24
|
|
| A közjavatalozás ma cseppet sem mókás, persze, sosem volt az. Ennyi telesírt kolleginális zsebkendőt és bürökratikus orromra-koppintást már nehezen viselek, persze, kevesebbet is. Tennék most két lapos követ a két lecsukott szememre, ráhuppannék egy leltári számtól mentes varázsszőnyegre és röpülnék el innen a rtksfszba. Ha már iroda lom vagyok, bzmg. |
|
Zetor Leila | 10:37
|
|
|
2005. április 17., vasárnap
|
- habár fölül a pántja,
azért a szivacs az úr -
Mindenkinek joga van butalenni. Ruhapróbálni, elkeseredni, aztán drágáért örömet szerezni magának. Van 1, azaz egy darab felső az nagy széles-hosszú Budapesten, amiben egészen olyan, mintha nőtt volna rám előre valami abból a bizonyos kettőből, ami kinek alma, kinek körte, kinek lepényhal, nekem meg leginkább bogyósgyümölcs. Megvettem. Most szeretnék egy olyan nadrágot, amiben olyan, mintha nem nőtt volna hátul akkorára és olyanra az a valamim, ami olyan, amilyen; mondjuk lehetne horizontálisan leszorító, vertikálisan pedig felemelő - katartikus, mint egy Euripidész-dráma. Mert tudom ám, hogy puszta testi elégedetlenség okán sírni csúf dolog, hogy taszajt vissza az önostorozó testkép-rinya sokmindenkit, hogy éhező gyerekek, halálos betegek meg százötvenhét kilós tinédzserek sínylődnek milliónyin világszerte (míg szem és szociális érzékenység ellát), viszont meg vagyok győződve arról is, hogy egy pár szinttel formásabb seggbe és két - szabad szemmel is viszonylag jól látható - mellkasdudorba még a világbéke sem roggyanna bele. Lécci. |
|
Zetor Leila | 22:00
|
|
| Ö. ma reggel mutatta, hogy ha erősen dörzsölöm a fülem 2-3 percig körkörösen, akkor az felélénkít és felfrissít. A placebóhatás-e ez, vagy más, nem tudom, de azóta kirámoltam az előszobát (füldörzsi), lezuhanyoztam a biciklit, ami két éve nem volt alattam (füldörzsi), kiszabadítottam a kádba szorult biciklit, levertem hátsókerékkel a testápoló-részleget, elsőkerékkel beleakadtam a melegvizes csapba, szembezuhanyoztam magam forróvízzel (füldörzsi), letakarítottam a fülemről a gépolajat (füldörzsi), betettem egy adag színes ruhát a gépbe (füldörzsi), elmosogattam (füldörzsi), most pedig várom, hogy alábbhagyjon a fülpírem és lelapuljon végre ez az irracionálkócos pajeszom, amilyenem eddig sosem volt. Esetleg még háromszor körbe-indiánszökellem a függőfolyosót, mielőtt leülök megírni azt a megírnivalót, amit három napja kellett volna leadnom. SzáncsálBarbi. (füldörzsi) |
|
Zetor Leila | 13:34
|
|
|
2005. április 15., péntek
|
| Lyukkitöltő, igen, ilyesmi, de annak se tökéletes, ez nyilvánvaló. Ugyanakkor lyuk is, igen, de azt - a szintén-tök(él)etlenségével együtt - meg már hagyLyuk is. Vagy hagyja. A szomszédlány, ő hagyja, hát persze. |
|
Zetor Leila | 13:27
|
|
|
2005. április 14., csütörtök
|
Nem hiszem, hogy az ajánlott cetli lett volna az oka, mert hát hiszen sejtettem én régóta, mi vár rám a postán, mindenesetre a nagy büdös eső utáni-előtti napsütésben úgy húzott el mindenki mellettem a Körúton ebédidőben, mintha én egy helyben lebegtem volna. Kivert a víz, a szívem ki akart ugrani a helyéről, a lábam egészen elrongyosodott. Piúúú, mindenki csak úgy suhant el mellettem vadul, a 70+ nénik is, én meg azt hittem, beesek a kaszinó kirakatába. Aztán becseréltem a cetlit egy tűzőkapcsos borítékra a postán, és a visszaúton semmivel nem lett jobb semmi - de rosszabb se, ez pedig most igazán fontos; ez fontos most igazán.
Kád, könyv, pizsi, alvás. Köszönöm az esti gesztust, de ez biza nem fog menni. Csókoltatom a Dunát is, adjátok át neki! |
|
Zetor Leila | 19:56
|
|
STÍLGYAK
Mondja sokféleképpen (csendesen, hangosan, fontoskodón satöbbi) a következő mondatot: Tárgyalásra kell mennie. (Tárgyalásra kell mennie.) |
|
Zetor Leila | 8:36
|
|
|
2005. április 13., szerda
|
| Brékó, brékó, elaludtam, elkéstem, vasalatlan vagyok, játszósruhában vagyok, sarokba kéne bújni el, jaj, mindig mondom magamnak, ez lesz az utolsó, aztán a vége mindig jaj. Jaj. |
|
Zetor Leila | 8:57
|
|
|
LEGÚJABB
2013. 03. 01.
2013. 02. 01.
2013. 01. 01.
2012. 12. 01.
2012. 11. 01.
2012. 10. 01.
2012. 09. 01.
2012. 08. 01.
2012. 07. 01.
2012. 06. 01.
2012. 05. 01.
2012. 04. 01.
2012. 03. 01.
2012. 02. 01.
2012. 01. 01.
2011. 12. 01.
2011. 11. 01.
2011. 08. 01.
2011. 07. 01.
2011. 06. 01.
2011. 05. 01.
2011. 04. 01.
2011. 03. 01.
2011. 02. 01.
2011. 01. 01.
2010. 12. 01.
2010. 11. 01.
2010. 10. 01.
2010. 09. 01.
2010. 08. 01.
2010. 07. 01.
2010. 06. 01.
2010. 05. 01.
2010. 04. 01.
2010. 03. 01.
2010. 02. 01.
2010. 01. 01.
2009. 12. 01.
2009. 11. 01.
2009. 10. 01.
2009. 09. 01.
2009. 08. 01.
2009. 07. 01.
2009. 06. 01.
2009. 05. 01.
2009. 04. 01.
2009. 03. 01.
2009. 02. 01.
2009. 01. 01.
2008. 12. 01.
2008. 11. 01.
2008. 10. 01.
2008. 09. 01.
2008. 08. 01.
2008. 07. 01.
2008. 06. 01.
2008. 05. 01.
2008. 04. 01.
2008. 03. 01.
2008. 02. 01.
2008. 01. 01.
2007. 12. 01.
2007. 11. 01.
2007. 10. 01.
2007. 09. 01.
2007. 08. 01.
2007. 07. 01.
2007. 06. 01.
2007. 05. 01.
2007. 04. 01.
2007. 03. 01.
2007. 02. 01.
2007. 01. 01.
2006. 12. 01.
2006. 11. 01.
2006. 10. 01.
2006. 09. 01.
2006. 08. 01.
2006. 07. 01.
2006. 06. 01.
2006. 05. 01.
2006. 04. 01.
2006. 03. 01.
2006. 02. 01.
2006. 01. 01.
2005. 12. 01.
2005. 11. 01.
2005. 10. 01.
2005. 09. 01.
2005. 08. 01.
2005. 07. 01.
2005. 06. 01.
2005. 05. 01.
2005. 04. 01.
2005. 03. 01.
2005. 02. 01.
2005. 01. 01.
2004. 12. 01.
2004. 11. 01.
2004. 10. 01.
2004. 09. 01.
2004. 08. 01.
2004. 07. 01.
2004. 06. 01.
2004. 05. 01.
2004. 04. 01.
2004. 03. 01.
2004. 02. 01.
2004. 01. 01.
2003. 12. 01.
2003. 11. 01.
2003. 10. 01.
2003. 09. 01.
2003. 08. 01.
2003. 07. 01.
2003. 06. 01.
2003. 05. 01.
2003. 04. 01.
2003. 03. 01.
2003. 02. 01.
2003. 01. 01.
2002. 12. 01.
2002. 11. 01.
2002. 10. 01.
2002. 09. 01.
2002. 08. 01.
2002. 07. 01.
2002. 06. 01.
|
