MERT MA MÉG MEGTEHETEM, HOGY CSAK BÁMULOK KI AZ ABLAKBÓL AZ UTCÁRA, KÖNYÖKÖLÖK, MINT A NYUGDÍJAS ÉS HŐSZIGETELŐPÁRNÁS ÖREGEK, FIGYELEM AZ EMBEREKET, AHOGY LÉPNEK ÉS HALADNAK ELŐRE

lééépés lééépés
lépéslépéslépéslépés
léépéés szün léépéés szün
lépés lépés léépéés, lépés lépés léépéés
szün lép szün szün ééés

A legszebben az öregek és a betegek ringatóznak. A gyerekek kapkodnak össze-vissza.

Milyen lenne, ha valakihez jó pofát vágnék, az a valaki pedig feljajdulna, mert úgy beleállna a hozzávágott jópofám mondjuk a nyakába, hogy felsértené és véresre cafirgálná? Gyémántélű csiszolt jópofám lenne, éles, mint a borotva, egyénre szabnám mindig, a fogam is jól ráfenném a célszemélyre, hogy teljes legyen a kép, amikor hozzávágom. Milyen veszélyes lenne akkor emberi arcnak lenni. A jópofám leszakad - már csak attól, hogy rágondolok. Jó arc, mondanák rám, és rohadtul félne tőlem mindenki.

"Azért a libidális-verbális kinyilatkoztatásnak is van határa, mondta reggel a lány pironkodva, csak úgy magának."

Apa: - Most keltél fel?
Én: - Nem, csak fáj a torkom.
Apa: - Nabazz, vigyázni kéne magadra. Nem kéne annyi fagyit enned. Szia.

Jó, hogy bizonyos dolgok sosem változnak. Apa túlméretezett béna kicsi lánya vagyok. A telefon drága, ezért évek óta nem tudok neki elmagyarázni bizonyos dolgokat. Meg nem evett fagyikat sem, életet sem. Aztán persze személyesen se megy, mert valahogy személyesen is sietni kell, mert mintha személyesen is mindig ketyegne az a percdíj. Mintha az övé többe kerülne. Aztán valahogy elfogadom a percdíjait, és már én sem akarok mondani semmit, csak kapkodok. Olyankor egyszerre ketyegünk félre.

itt állok, fél centi vastag téglapor borítja az egész ruhám, a testem, a konyhát, minden egyes kiskanalat és tésztaszűrőt, a kukát, a több szatyornyi szatyrot, egyszerűen mindent. A mi családunkban előbb kerül a falra a készreszerelt konyhaszekrény és a mosogatópult a sarokba, majd csak azután verjük le a fél falat, hogy újrarakjunk harminc csempét. Ezáltal téglaporos lesz a hűtő, a kiskanál, a tésztaszűrő, a kuka, a több szatyornyi szatyor, téglaporos a rádió és a mikró, a túrós(-mazsolás), a nutellás és a baracklekváros palacsinta, és minden-minden téglapor lesz, még a Bodri kutya orra hegye is. Áldott és roszogós vasárnap estét, téglaporos jó étvágyat kívánok az éjfél után is takarítóknak. Basszammeg.

A salgótarjáni távolsági buszban olvastam tegnapelőtt, hogy "az autóbusz,(!) klímaberendezéssel nem rendelkezik". (Menjél holnap cangázni) Vesszőszinten beszűkültebb vagyok, mint valaha, ráng a mosolyom egy ilyentől is. (Menjél holnap cangázni) Kéne valami valamirevaló, valamiről való írnivaló, nem ilyen, mint ez. (Menjél holnap cangázni)
Nekem most akkor kifele vagy befele áll? (Menjél holnap cangázni) Én most akkor ki- vagy beilleszkedem? (Menjél holnap cangázni) Kitartok vagy betartok? (Menjél holnap cangázni)

SZÍV, GYÚJT, SŰRÍT, KIPUFOG
"Herpesz vagyok Isten mosolyán."
(Szabolcs, 32 éves fogorvos)

VEGYSZER EGY KIRÁLYFI

egyszer-kétszer
menedék-szer,
három-négyszer
járom-kényszer.

(hihihi-hahaha,
mit pótol magába'?)

Reggel egy ezrest találtam az utcán. Felemeltem, mint egy véres rongyot, mozdulatom látványos volt és tüntetőleges, lám, én nem alamuszin farzsebbe csúsztatom, én szinte koreografikusan felmutatom, hogy hálló, ha a tiéd, gyere érte, nem teszem zsebre csak úgy. Senki nem jött érte, én meg aztán mégis zsebre tettem minden koreográfia nélkül csak úgy. Itthon megszagoltam, hogy hátha büdös lesz és megundorodom tőle, de nem. Ennek az ezresnek is csak a szokásos tenyérszaga volt, én tenyeremé, más tenyeréé, mindegy; igaz, a két negyvenvattos izzó, amit vettem belőle, pont nem passzolt a fürdőszobai szpotba. Egy fél ezresem bánta - vagyis valaki másé, aki nem is sejtette, hogy a tenyérszagú ezreséből két negyvenvattos izzót vett valaki, aki elnézte a fürdőszobai szpotlámpa méretét.
Főzés-telefonálás közben szétroppant a kezemben egy tojás is - markoltam maroktojást és maroktelefont egyszerre -, és kifőztem egy addig fel nem fedezett hernyót a brokkolival együtt. Az állat merev volt és rezzenéstelen, csak a száz fok rezegtette, kis nyákot húzott maga után (húztam én utána), amikor kiemeltem a buborékok közül. Voltaképp hernyóhulla-gyalázást követtem el, a brokkoli három napja állt a hűtőben a levegőtlen celofánban, nem kaphatott levegőt benne se brokkoli, se soklábú hernyó, aki - mondom - már újkorában is halott lehetett, én meg úgy főztem félkeményre.

JÓ-PO-FA-PO-FA
Az okos ember azzal sem dicsekszik, amije van, a buta ember azzal is dicsekszik, amije nincs, szokta mondani Apa, családi közhelytárunk fő zászlóvivője (képzavar, mert szeretem).
Ma buta vagyok, buta vagyok, buta vagyok, az átlagosnál is butábbnak kell lennem, hogy okosnak, okosnak, okosnak tűnjek.
Jesszumpepi, mondogatom ma a soknál is többször. Meg közben persze gyakorlom arcon a rezzenéstelenséget.

Tegnap átstruktúráltuk a konyhai világítást, ezáltal az előszobai tükrösszekrény a hátulról jövő erőteljes fényben olyat is megmutat, amilyet eddig nemigen láttam. Magamon sem. Két és félszer indultam neki a tükörnek, hogy bemutatkozzam az ismeretlen nehézsúlyú szomszédasszonynak. (A harmadik próbálkozást azért nem tekintem teljes értékűnek, mert időközben a lábamra ejtettem egy Gina100-as típusú, a hetvenes években készült népköztársasági mosogatószekrényt, s mivel az ismeretlen nehézsúlyú körtoid szomszédasszony velem szemben ugyanebben az időben ugyanezt tette egy Gina100-as típusú mosogatószekrénnyel, mitöbb, ugyanazokat a keresetlen szitokszavakat sziszegte a foga között, úgy meglepődtem, hogy eltekintettem a formalitásoktól. )
Szárazföldi bálnák márpedig léteznek: tükrös előszobaszekrényekben laknak, múltjuk karcsú és sötét, látens szókészletük pedig szürrealisztikus szavakkal terhelt.

EGY KÉT ÓRA HOSSZÁIG ÍRT ÉSZOSZTÓ POST MARADVÁNYAI, AVAGY HOL AZ UNDO GOMB A FREEBLOG SZERKESZTŐFELÜLETÉN?
"fúrófúródna dna"

Szőke vagyok. Üssetek. (Nem. És de.)

Szociopatáliám aggasztó, sírok a BKV-ellenőrtől. A fejemben napalm-törpe lakik, vacsorára megettem egy fél piacot. Holnapra felrobbanok biztosan.