 |
|
2003. június 30., hétfő
|
A hétvége pedig:
- éjszakai vonatút világítás nélküli kocsiban, egy pár értékes karbon evezővel
- női taxis
- Stroh és Tini tonik (lásd még: fertőtlenítés c. fej.)
- fertőtlenítés (lásd még: Stroh és Tini tonik c. fej.)
- homokos tengerpart Sió-/felsőfokon
- "lángtalan" (értsd: mint "lángos" ellenpárja)
- haltál, péknécsülök, hagymásrostély, dinnye
- papucs
- ujjlilásító eperfa eperje útszélen
A maradék nem publikus. Mindig a nem publikus a legfontosabb.
(A hajléktalanság - ami nem az enyém - viszont egyre aggasztóbb. Drukk van... Többet nem tehetek.)
|
|
Zetor Leila | 18:38
|
|
Csúnya dolog a közepes és a legnagyobb királylányt kihagyni a sztoriból. A legkisebbnek mindig minden összejön, őt szereti a fater a legjobban, az ő teste a legjobb, rá bukik az összes környékbeli királyfi, övé lesz a legjobb parti, az ő kívánságát teljesíti minden csodakütyü, neki szólal meg minden állat, a végén ő kapja a fél kérót meg a fél birtokot, a közepes és a legnagyobb meg maximum asszisztál mindehhez a maga közép- ill. kisszerűségével (hoppá, anakronizmus).
Reformálunk, gyerekek.
A legnagyobbra nőtt királylány - akinek mindig problémái voltak a nadrágvásárlással, a széles csípőjével, a kis melleivel, meg hogy mielőtt felállt a kisföldalattin az ülésről, mindig mondogatnia kellett magában: "vigyázz, kapaszkodó!", mert ha nem mondta, bizony elfelejtett kicsit meggörnyedni és így nagyon nem elegáns módon tisztességesen beverte a fejét, ráadásul a faterja is mindig a legkisebb hugával basztatta - hosszas keresgélés és a kamaszkori önértékelési zavarok elhúzódó időszaka után végre megtalálta a boldogságát. (Boldogság, értsd: egy odaadó és kellő libidóval rendelkező partiképes környékbeli királyfi, aki ráadásul nem olyan töpszli volt, mint a huga udvarlói, hanem egy fél fejjel magasabb még nála is, egy helyes kis palota egy apró medencével, szaunával, klímával és beépített mosogatógéppel, egy szerény birtok cseresznyefákkal a Southfork Ranch mellett, később három szép gyerek, nyaranta egy egzotikus utazás, amikor is a gyerekeket lepasszolták a nagyfateréknek a palotába stb.)
A legnagyobb királylány innentől kezdve magasról lesajnálta azt, hogy róla nem készül illusztráció a mesekönyvekben, vagy ha igen, akkor mindig az előnytelenebbik profilját rajzolják le.
Teljes életet élt. Hugaival tartotta a kapcsolatot, szerette őket, az azonban nagyon aggasztotta, hogy a legkisebb testvére antidepresszánsokat szedett és a paparazzi állandó zaklatása tönkretette tökéletesnek vélt házasságát is. Férje a szomszéd király unokájával csalta, ivott és néha bizony el is verte a feleségét. Bántotta, hogy nem tud a hugán segíteni.
A legnagyobb királylány boldogan élt férjével, három gyerekével, nyolc unokájával, egy németjuhász-rottweiler keverékkel és négy kóbor macskával, míg egy szép nyári délutánon, lekvárfőzés közben végleg lecsukódott a szeme. Amikor unokái megtalálták, mosolygott.
|
|
Zetor Leila | 10:16
|
|
|
2003. június 26., csütörtök
|
Nem, nem az a gond, hogy kettes lett. Előfordul, na, hiába olvastam, nem koncentráltam, nem értettem, segg vagyok satöbbi.
De azért ha nem késnél fél órát, ha nem ültetnél a földdel egyenlővé tett kanapédra, ha lecuppannál közben a retkes mobilodról, amin egymás után három hívást intézel, ha kibújnál néha a laptopod mögül, ha a szemembe néznél közben, ha indokolnád, magyaráznád, hogy mi az anyámfülét akartál hallani, akkor talán vizsgának nevezném. Igen, most tegeződős nap van: KAB-be, kedves modern filmelmélet.
Hétvégén pajzánkodás.
Nincs mese.
Nincs apelláta.
Nincs nincs.
AKKOR HOLNAP ESTE!
|
|
Zetor Leila | 15:45
|
|
|
2003. június 25., szerda
|
Jahaj, hát az csak vicc volt! Nem akart magával vinni lábatlógatni a vadkacsák közé. Merhogy tanulnom kell. Mellesleg igaza volt. Mellesleg végülis magával vitt.
Törölném én, hogy dög, de a cicablogger nem engedi. Szóval nemdög.
Holnap reggel kilenctől pedig a halálraítéltek nyugalma vár a tanszéken... Frászt! Akasztófa-alatt-cidrizős fajta vagyok.
Deleuze és Bordwell meg mint Ön és a Maggi. Legyőzhetetlen páros. Mégsem kéne alulmaradnom. |
|
Zetor Leila | 19:38
|
|
| Dög. |
|
Zetor Leila | 14:27
|
|
Olyan megválaszolatlan kérdések zakatolnak a fejemben, mint: Melyik volt a nagyobb és kövérebb nyúl, a Bob vagy a Bobek? Mohának és Páfránynak miért csak négy-négy lábujja volt? Ha a Kockás fülű nyúlnak lett volna hangja, férfi vagy női hang lett volna? A Vízipóknak is meg az összes extrém sportokat űző vízlakónak torzított volt a hangja, kivéve Keresztes barátját, ő felismerhetően Harkányi Endre volt. Ez a megkülönböztetés vajon szimbolikus? A Pöttyös Panniból milyen megrajzfilmesítést hozna össze a Disney? Cseszkó eredetiben mi lehetett a Rumcájsz kölkének, Csibészkének a neve? A tizenkét hóember mind teljesen egyforma volt? Lolka és Bolka mikor kezdtek el beszélni? Lehet a Tévémacit rehabilitálni?
Holnap NEM meseesztétikából fogok vizsgázni. Olyan nincs is. Így megy ez. |
|
Zetor Leila | 10:49
|
|
|
2003. június 24., kedd
|
Néha pont fordított az arányosság.
Amikor én alszom, ő akkor éber. Amikor ő pihenne, én akkor pörgök. Amikor én hallgatok, ő akkor beszélne. Amikor én beszélnék, akkor ő magábafordulna. Néha percenként változunk fordítva.
Ilyenkor zavarban vagyok és még több lesz az üres szavam, ő még jobban befordul és én azt hiszem, butaságokat beszélek folyton és elrontok valamit folyton. Tudom, tudni vélem, hogy nincs hiba egyik készülékben sem... Hogy nem velem van baja. Remélem.
Együtt lakom vele és a barátom. Ezt remélem, tudja és érzi. Tudnia kell és éreznie kell. |
|
Zetor Leila | 21:50
|
|
TALÁLÓ SÉRTÉS
Ó, az a bizonyos.
Ó, az a fránya.
Ó, az a faramuci.
BELLissima Mia, mi lehet az? Cseng.
A fülem. |
|
Zetor Leila | 16:36
|
|
Kérem az illetékest, zörgesse még erősebben azt a cilindert, rázzon meg nyugodtan, akár rugdoshat is, nem bánom. Ha az "Ébresztő, hétalvó, hasadra süt a nap!" jellegű felszólítás hatásfoka is csak lepkefingnak bizonyul, illessen nyugodtan obszcén szavakkal, hangosan, nyomatékosan, agresszív hanghordozással.
Nagyon nem aludtam jól az éjszaka, most ráadásul beleragadtam valamelyik előző alvási fázisba, ami még azelőtt van, hogy az ember kinyitja a szemét, nem tudok kikászálódni belőle, és ez így nyitott szemmel meglehetősen testenkívüli élménynek bizonyul. Az arcom ráadásul önkényesen átrendezte önmagát. Záli, segíts, könyörgöm.
ÉBREDNÉK!
|
|
Zetor Leila | 9:41
|
|
|
2003. június 23., hétfő
|
NITANULNITANULNITANUL
Foghatnám persze a tegnapi bowling-ra (ami először "blowring"-nek íródott).
Vagy arra, hogy ez a ceruza tulajdonképpen egy limitált széria becses darabja, aminek súlya többszöröse a hagyományos grafitceruzáknak.
Esetleg a rengeteg megválaszolatlan levélre (plafontart), ami itt vár az Outlook-ban.
Csak fel kéne emelni ezt a tetves ceruzát, a bowling-ozásban megfáradt kart, becsukni az Outlook-ot, ahol egyetlen olvasatlan levél sincs, és végre nekiülni ennek a pár száz oldalnak.
Amikor aláhúzom a feltételezett lényeget, mindig az az illúzióm támad, hogy értem is, amit olvasok, sőt az aláhúzás a tanulás szinonimájává avanzsálódik.
Megyek "tanulni".
|
|
Zetor Leila | 22:25
|
|
Ezt akkor írnám, ha nem úgy írnék blogot, ahogy és nem én, aki.
"He, te, figyejjémá, belehuppantál a szubkultúrába, de vagy kilóg a lólábad, vagy nem érsz ágyvégtől ágyvégig!"
(én magamnak, ma; 'szerény')
He, te, figyejjémá, blog ez? |
|
Zetor Leila | 13:03
|
|
Minden öreg néninek üzenem: most már értem, miért potyog a könny, ha valami annyira szép, hogy potyognia kell, ballag az unoka, jó ebédhez szól a nóta a Petőfin, karácsonykor áll a fa stb.
Tegnapelőtt kisfiúk, kislányok voltunk, ma öreg néni ül itt helyettem. Örömileg öreg.
Éppen 12 órán át tartott. Éppen csak pár másodperc volt a Nagy Taposóhoz mérve, éppen csak több emberöltőnyi egyszerű pillanat.
Ez annyira szép. Még ha a végébe olyan bután bele is aludtam. |
|
Zetor Leila | 0:03
|
|
|
2003. június 21., szombat
|
Kedves Leila! Boldog névnapot!
Judit |
|
Zetor Leila | 23:59
|
|
Miért nem tud a könyvtári lelkesedésem - végre, megvan! - egyenes arányban állni az itthoni, olvasáskor erősen lohadó - dekiba sok van még! - lelkesedésemmel? Még három vizsga. És a hármas szám iránti megmagyarázhatatlan (valójában megmagyarázható) lelkesedésem ebben a mondatban valahogy jelentőségét veszti. Vannak pillanatok, amikor egészen egyszerűen gyűlölök olvasni. Bölcsésznél ez nem elhanyagolandóan elítélendő megdöbbentőségesség.
Ja, hogy azt mondod, most inkább írni sem kéne?
Lehet, hogy Jóanyámék elcseréltek a kórházban és nem is vagyok bölcsész...
Letészem a lantot. Teréz az. |
|
Zetor Leila | 20:52
|
|
Minél jobb, minél nagyobb a teljesítménye, annál hangosabb. A porszívó. Is.
|
|
Zetor Leila | 10:35
|
|
|
2003. június 20., péntek
|
1. Nem volt alkalmam fehéredni. Tíz embert fogadott, én tizenkettedik voltam, "kérem, jöjjenek vissza 27-én". Temető-dolgozat és két óra alvás után a hátraarc megváltás volt, szinte ujjongva szédelegtem ki az alagsorból. Jövő hét pénteken tehát beleülök egy tér-idő kapszulába és kilenckor egyszerre két vizsgán öltök alakot. Beszélik, női erény a megosztott figyelem, lehet majd gyakorolnom, nosza.
2. Tavaly karácsonykor Jóanya átnyújtott egy dobozt, iksz típusú hajsütővas volt benne, ajándék, majd én nyújtottam át neki egy dobozt, iksz típusú hajsütővas volt benne, ajándék.
Ma kapott tőlem egy Szép versek-et előrehozott névnapjára, ma kaptam tőle egy Szép versek-et utólagos születésnapomra. Anyjalánya-Lányaanyja vagyunk.
Na jó, ő most nem kapott Körkép-et, bicikligumi-cserét és pici köves fülbevalót ajándékba.
3. Hogyan tud vadkacsára úgy nézni, vadkacsán úgy nevetni, hogy azt hiszed, kisfiú az, akinek az ölében ülsz? Magába szerettet minden nap. Gesztusvirtuóz, mindig találok valami újat az arcán.
"Ezek a mai fiatalok!" - kuncog föl mellettünk két tizenéves kiskölyök, amikor látják, hogy betéved a keze hátul. A padunkon. Tulajdonképpen a város majdnem összes padja a miénk, elég egyszer rájuk ülni.
Hallod? Ezekamaifiatalok vagyunk. Kisfiúk és kislányok vagyunk.
|
|
Zetor Leila | 20:51
|
|
A zabszem felcuppantva. Kilenctől vizsga.
Intelligens mosópornak érzem magam: könnyen oldódom, ügyesen hallgatok, előbb én fehéredek el, aztán a tanár tőlem.
Also los!
|
|
Zetor Leila | 9:35
|
|
|
2003. június 19., csütörtök
|
(Csak mert véletlenül a frissítésre nyomtam:)
A Kerepesi úti temető esztétikai problémává avanzsálódott. Meg kéne öt oldalban írni a délelőtt látottakat. Ez nem egy fiktív, ez egy valós szemináriumi dolgozat. Illetve lesz. Illetve kéne lennie.
Előzetes: Blaha Lujza szegény nagyon rusnyára sikeredett. Nem szeretnék halott nemzetcsalogány lenni. Folyt. köv. |
|
Zetor Leila | 16:53
|
|
(l. még: Az illatok hatása az objektív értékítélet-alkotásra c. idevon. fej.) |
|
Zetor Leila | 13:04
|
|
Kétségtelenül hatásvadász lett az előző, a lényeg azonban elsikkadt, korrigálni nem tudtam, a blogger megint cicázik az idegeimmel. Kiskurrrva.
Szóva ilyen jellegű akármicsoda, hogyasszongya: "Az idiotizmus diadala", nincs a neten. Ki hagyhat parlagon heverni egy ilyen címlehetőséget? Szívesen lennék címkitaláló. Csak legyen, aki megírja a bennük rejtezőket. Vagy levédetném őket. Most például én kitalálnám, hogy: "Az illatok hatása az objektív értékítélet-alkotásra", Te jönnél és megírnád. Vagy pedig levédetném. És a vicc az, hogy a téma nem alapjában elvetendő ötlet. Hábazmeg (fejemben ez most úgy cseng, mint ahogy Ő szokta volt), megírom!
Iidóta világ. Keresőszó: "Képek rólam", na, ne tudd meg. Ezzel bezzeg tele a cyber-tér.
[A komoly dolgok a konyhában hangzanak el. És a kanapén. Leírni gyáva vagyok, végiggondolni hasznosabb így ülve, nem írva, szemet dörzsölve.
Nehéz opimistának lenni egy pesszimista világban. Most már biztos: determinista alapon fogom megerőszakolni a világot. "Ha meghalsz, én megöllek!" Az egyik legviccesebb mondat, amit valaha valaki. A ma reggel igazsága pedig rózsaszín-fehér kockás hálóingben találta meg a számat épp a bejárati ajtóban: a Temető egy óriási köz-hely. Azt hiszem, jól hallottam: nevetett, amikor mondtam. Kicsit könnyebb volt így becsukni utána az ajtót, amikor elment munkamegbeszélni. Fe-les-le-ges aggódnunk.]
|
|
Zetor Leila | 11:14
|
|
|
LEGÚJABB
2013. 06. 01.
2013. 03. 01.
2013. 02. 01.
2013. 01. 01.
2012. 12. 01.
2012. 11. 01.
2012. 10. 01.
2012. 09. 01.
2012. 08. 01.
2012. 07. 01.
2012. 06. 01.
2012. 05. 01.
2012. 04. 01.
2012. 03. 01.
2012. 02. 01.
2012. 01. 01.
2011. 12. 01.
2011. 11. 01.
2011. 08. 01.
2011. 07. 01.
2011. 06. 01.
2011. 05. 01.
2011. 04. 01.
2011. 03. 01.
2011. 02. 01.
2011. 01. 01.
2010. 12. 01.
2010. 11. 01.
2010. 10. 01.
2010. 09. 01.
2010. 08. 01.
2010. 07. 01.
2010. 06. 01.
2010. 05. 01.
2010. 04. 01.
2010. 03. 01.
2010. 02. 01.
2010. 01. 01.
2009. 12. 01.
2009. 11. 01.
2009. 10. 01.
2009. 09. 01.
2009. 08. 01.
2009. 07. 01.
2009. 06. 01.
2009. 05. 01.
2009. 04. 01.
2009. 03. 01.
2009. 02. 01.
2009. 01. 01.
2008. 12. 01.
2008. 11. 01.
2008. 10. 01.
2008. 09. 01.
2008. 08. 01.
2008. 07. 01.
2008. 06. 01.
2008. 05. 01.
2008. 04. 01.
2008. 03. 01.
2008. 02. 01.
2008. 01. 01.
2007. 12. 01.
2007. 11. 01.
2007. 10. 01.
2007. 09. 01.
2007. 08. 01.
2007. 07. 01.
2007. 06. 01.
2007. 05. 01.
2007. 04. 01.
2007. 03. 01.
2007. 02. 01.
2007. 01. 01.
2006. 12. 01.
2006. 11. 01.
2006. 10. 01.
2006. 09. 01.
2006. 08. 01.
2006. 07. 01.
2006. 06. 01.
2006. 05. 01.
2006. 04. 01.
2006. 03. 01.
2006. 02. 01.
2006. 01. 01.
2005. 12. 01.
2005. 11. 01.
2005. 10. 01.
2005. 09. 01.
2005. 08. 01.
2005. 07. 01.
2005. 06. 01.
2005. 05. 01.
2005. 04. 01.
2005. 03. 01.
2005. 02. 01.
2005. 01. 01.
2004. 12. 01.
2004. 11. 01.
2004. 10. 01.
2004. 09. 01.
2004. 08. 01.
2004. 07. 01.
2004. 06. 01.
2004. 05. 01.
2004. 04. 01.
2004. 03. 01.
2004. 02. 01.
2004. 01. 01.
2003. 12. 01.
2003. 11. 01.
2003. 10. 01.
2003. 09. 01.
2003. 08. 01.
2003. 07. 01.
2003. 06. 01.
2003. 05. 01.
2003. 04. 01.
2003. 03. 01.
2003. 02. 01.
2003. 01. 01.
2002. 12. 01.
2002. 11. 01.
2002. 10. 01.
2002. 09. 01.
2002. 08. 01.
2002. 07. 01.
2002. 06. 01.
|
