 |
|
2003. február 26., szerda
|
Valami baj lehet a feladott álláskereső hirdetéseim szövegeivel.
Ma reggel a hatodik levelet kapom, hogy Atis, Pisti, Jóska olvasott itt-ott, jajdeszeretne megismerni. Az ajánlat pedig nem állásra vonatkozik.
Összeesküvés-elmélkedek. Valami biznisz lehet a társkereső és álláskereső oldalak között.
Vagy blogbetegségem van.
Most pl. újraolvastam egy önéletrajzomat az egyik álláskereső oldalon: majdnem írtam magamnak levelet, hogy "gondoltam, szeretnélek magadat megismerni". Jaj.
|
|
Zetor Leila | 9:11
|
|
|
2003. február 25., kedd
|
Nem hiszem, hogy vaskalapos, ódivatú vagy merev lennék. Ellenben iszonyúan felzaklatott valami, és ez nem katarzis volt. Ez sokk volt.
Vasárnap megnéztem a Bozsik-féle botrányfilm-Mandarint (címében Csodálatos) a Trafóban, egészen korrektnek találtam, már ha szabad ilyet mondanom mint laikus. Ma este ismét Trafó, ismét Mandarin (címében is jelző nélkül), immár színpadon (KET).
Nincs zene? Nem gond. Ladányi Andreát tiszteljük, szeretjük. Illetve tük-tük. Gyomorkorgató - ez tényleg csak korgató, a forgató később jön - csend végig, az enyém speciel hangosan csinálta, néha köhögés a közönség soraiban, izgalmas kis néma mozgásszínház. Az első egy és negyed óra úgy elszállt, mintha nem is lett volna, puha homok, folyékony latex, papi reverenda, plüssbikini, tömény erotika, kis szado-mazo, bizarr, rendben, megvesszük, jöhet. De.
Utolsó negyedóra: babasírást hallani hátulról, hatásos, koncepcióba (ne affektáljámán!) épp belecsusszan. Aztán többszólamú babasírás. Hátulról táncosunk behoz egy ketrecet, benne hasrafordított meztelen baba mocorog és sír, zokog, ügyes szerkezet, kicsit leizzadok, gyá! Mintha élne. Összesen hat ilyen ketrecet hoznak be a táncosok, egyre hangosabb, hisztérikus, csuklásba forduló babasírás minden ketrecből. Ezt nem hiszem el.
EZEK ÉLŐ, HÚS-VÉR GYEREKEK!
8-10 hónapos, meztelenre vetkőztetett kisbabák, mindegyik egy külön ketrecben a színpadon, otthagyva egyedül, zokogva, hason és háton, legtöbbjük feje lila a sírástól. A közönség elkezd zizegni, mocorogni, engem az ájulás kerülget, azokat a szegény babákat meg nem kapja ölbe senki, az egyiknek kikandikál a feje két rács között és úgy rángatja a sírás.
Gratulálok, bazmeg. Hatásos volt. A végén kurva nagy vastaps, én lemerevedve, mellettem egy lány elkezd sírni.
Köszönöm szépen, én ebből a művészetből nem kérek. Nekem ez sok volt.
Édes, gyámoltalan, pici babák. Álmodjatok szépeket helyettem is. Anyukátoknak meg kívánok... nem. Nem kívánok nekik semmit. Nyugodt álmokat sem. Pláne nem.
Felfordult a gyomrom.
|
|
Zetor Leila | 23:29
|
|
A pénteki éjszaka után jutott eszembe.
Ha jól számolom, kilenc éve. Nyár, harminc fok árnyékban. Egyedül vagyok otthon, anyáék dolgoznak.
Ebédidő van, előkészítem a kaját, várom, hogy megérkezzen, azt mondta, ebéd előtt tesz egy kört az utcában a döggel, mindjárt jön.
Aztán eltelik egy óra, de nem jön, eltelik két óra, de nem jön.
Aztán csengetnek, kimegyek a kapuhoz. Két cigánygyerek támasztja két oldalról, a tolókocsiból minduntalan ki akar bukni, az arcán kis véres horzsolások, valami bárgyú és zavart mosolyféle ül ki az arcára, de aztán hirtelen elkomorul.
Soha előtte nem ivott, azóta sem, akkor viszont egészen félelmetesen nézett ki. Én addig ittas embert közelről nem láttam, ő volt az első. A bátyám.
És nem megmosolyognivaló volt, nem bájos, nem pityókás, hanem sokkoló. Egy amúgy is tehetetlen, pocakosan vékonyka test a tolókocsiban, látta, hogy haragszom, érezte, hogy marhaságot csinált, nem mert a szemembe nézni, csak hajtogatta, jucuskámnyugisemmibaj, jucuskámugyeanyáéknaknemmondodel. Egyedül begurult valami talponállóba és döntögette a kannásbort magába.
Más ha elesik, akkor felkel és leporolja magát, jó, mondjuk mindezt kicsit lassabban teszi ittasan. Ő felborult. Két cigánygyerek szerencsére arra járt, visszasegítették, hazatolták.
Két lépcsősor fölfelé tolókocsival, nem volt nehezebb mint máskor, inkább az egyensúlyával voltak zavarok, az én kezem meg ráadásul kicsit remegett.
Mire anyáék megérkeztek, ő már elaludt. (A kutyát ilyen zavartnak már rég láttam.)
Hiba volt vele veszekedni. Hiba volt szemrehányást tenni neki.
Nem is sejtettük, hogy ennyire bántja az a Valami. Nem is tudtuk, mi az a Valami. Nem is gondoltuk, hogy létezik az a Valami.
Feleslegesnek érezte magát.
Aztán nagyon szégyellte magát. És én nem tudtam neki elmondani akkor, hogy nincs miért szégyellnie magát. Nekünk kellett volna mélységesen szégyellni magunkat.
(Gy., szerintem nem zavar Téged, hogy leírtam. Vagy ha igen, akkor szólsz és azonnal leszedem. Ja, az új autód gyönyörű, majd meglátod holnap!:o) )
Jó. Most az egyszer még virtuál-üzenőfal, nagyügy: Vigyázz magadra, Gy., mert szükségem van rád. (És most mosolyogsz, hogy milyen kurva banális tudok lenni...:o) )
Ha ilyesmi Önnek eszébe jut, akkor mondja el Neki. Gy.-nek, A.-nak, nagyinak, huginak, Sanyinak, szomszédnak, bánomisén. Csak tudjon róla, hogy Ön Őt. Mert minden szó fontos, és egyáltalán nem minden szó száll el. Mondja el most Neki. Ön.
|
|
Zetor Leila | 11:50
|
|
|
2003. február 20., csütörtök
|
GESUNDHEIT
Semmi baj. Csak nem igazán értem.
Semmi baj. Csak egy picit fura ez a csend. Az ember hallja a saját gondolatait.
Semmi baj. Mihelyst kikristályosodik bennem teljesen egy magyarázat, amit majd elhiszek, onnantól kezdve már mindegy, hogy az az igazság a másik igazsága-e is egyben vagy sem. Az én igazságom lesz, tehát igaz lesz, a párnám alá teszem, és elalszom, reggel pedig kitörlöm a szememből az álmot. Meg azt a pár órát innen-onnan.
Semmi baj. Tulajdonképpen semmi sem történt.
Semmi baj. Én sem vagyok makacs.
Semmi baj. Csak nem igazán értem.
(Hú, baszki, bevallom, hazudtam. Nem lesz ilyen egyszerű a dolog: most jutott eszembe, hogy én_párna_nélkül_alszom!:o)) )
Ez az édes pezsgő valami hihetetlenül szar.
|
|
Zetor Leila | 19:44
|
|
|
2003. február 19., szerda
|
ACHTUNGBABY
„Te hogy nézel ki?”, „mondd, tényleg jól vagy?”, „hát...sajnálom én is” meg hasonlók.
Ma mindezt meguntam, rajzoltam magamnak mosolygós szájat, úgy vonultam, mintha nem fájna minden lépés és most élvezem(?) az önhipnózis jótékony(?) hatását. Legalább még van, aki kérdez, tehát nem vagyok átlátszó. Ez határozottan pozitív.
Mondjuk sokat segítene, ha nem kéne még majdnem két hetet várnom. Átkozott bürokrácia. Kedves blogolvasó gyerekek, síromra futó muskátlit ültessetek.
Ja, Stalker frankón nem félkegyelmű.
Néhol kicsit megvágták, egy alkalommal elszakadt a film, úgyhogy meg kell nézni még minimum egyszer, de egészében véve örülök, hogy Ö. elrángatott magával. A fejem meg kifelé menet a moziból úgy bevertem egy gerendába, hogy a mozigépész srác hangosan felszisszent helyettem. Akkor egy pillanatra elfelejtettem, hogy más is fáj. Mára 2 centivel magasabb lettem, nem volt a közelben jég :o)
Tetszik, ahogyan Tarkovszkij néz és lát. Úgy, ahogyan én sokszor csak szeretnék.
(Kérjük, ne álljanak az ajtó elé, mert a vezetőt zavarják a szabad kilátásban)
|
|
Zetor Leila | 14:25
|
|
|
2003. február 17., hétfő
|
| Hát ne hidd el mindig, hogy elhiszem. |
|
Zetor Leila | 10:14
|
|
|
2003. február 14., péntek
|
ZEN.NŐ.FAL
Akartam valami boldog-keserves-sírós-mosolygósat írni, de nem. Nem ide. Nem nektek. Maradok hús-vér négy falam között.
("...enőfal, J., ez nem üzenőfal, J., ez nem üzenőfal, J., ez nem üzenőfal, J., ez ne...")
Időt kérek.
Reggel nyolckor gyulladt szemekkel kiskanállal enni a hideg pörköltet a konyhaküszöbön. Ennél alább nehéz adni. Ja, ja, ne folytasd, tudom, az élet szép! Elhiszed, hogy elhiszem? :o) |
|
Zetor Leila | 9:42
|
|
|
2003. február 13., csütörtök
|
BÁLINT BEINT
Utálom, gyűlölöm, rühellem, hogy a fizikai fájdalomtól milyen gyenge, nyafogós pondró tudok lenni.
Ha nem találom meg azt a kiba telefonszámot (a dokiét) rövid időn belül, akkor... akkor marad ez az egyméteres marmagasság.
(Négykézláb kimászni a fürdőszobába nem jó. Ne próbáld ki.)
Kiegészítő javaslat: szerintem tiltsuk be a szívalakot, meg Stevie Wonder „I just called to say I love You”-ját, meg az ezüst festékkel befújt vörös rózsát, meg a csókolózó plüssmacikat. Jótékony gyógyászati hatásuk nem bizonyított, úgyhogy Fuck Valentine.
Én TÉNYLEG nonstop szeretek. „Mert szeretni jó”. És mivel az RTL klubbal van szerződésem, hozzáteszem: „Hollári, hollári hó!”
|
|
Zetor Leila | 15:41
|
|
|
2003. február 9., vasárnap
|
Rámjött a hülyeség. Vállban kicsit szűk, de azért rámjött és nem áll rosszul. Szerintem. Ehun:
Zseb ura zakó.
Jobb ma egy errébb, mit holnap eltúlzok.
Egyik fülemen te. A másikon ki?
Dunából nem lesz Szalonta.
Tinta rámöntötték volna.
Meglelte Izsák a Zsoltját.
Kéz, de nem hát.
Asszem, alélek tűkre.
Egy élelem, egy banánom.
Jön még pucába vér.
Gábor Áron tíz lábujja. Templom, virág, ostya.
Lazac ép, lazac ép. Add ide a zenegép.
Bármin állunk, bab ám. Bármin állunk, bab ám. Zab lett a sok árpa.
(Szerintem MOST küldj el engem fürödni és lefeküdni!)
- minden jó fenntart ma -
|
|
Zetor Leila | 23:11
|
|
|
2003. február 8., szombat
|
Olyan kis színes műanyag formák, amik beledobálhatók egy nagy műanyag gömbbe. Háromszög meg kocka meg sárga meg kék meg ilyenek. Egy résbe csak egy kis színes forma passzol tökéletesen. Na, így kéne most a gömbön a hely. Minden pillanatnyi buksinak megvan a maga pillanatnyi mellkasa.
Testi-lelki kiskifli-nagykifli.
Hat óra egy helyben ülés és feszült figyelés (workshop-nak csúfolják) után egy csomó a bal lapockán. Hátranyúlva egy kéz éri csak el. Kéne még kettő, ami megmasszírozza.
Nem írtam hogy "én", "engem", "nekem", "enyém", "velem", úgyhogy nem kombinálni. Csak így idelevődött. |
|
Zetor Leila | 21:26
|
|
|
2003. február 7., péntek
|
TIK-TAK-PÉN-TEK
A vonaton visszafelé úgy elbóbiskoltam, mint aki nem sokat aludt éjszaka. Aztán eszembe jutott, hogy tényleg nem sokat aludtam éjszaka. Beszélgettünk.
Nem szeretek magammal túl sokat foglalkozni, de néha mégis észreveszem, hogy nyakig bennem vagyok. Aztán megnyugtatom magam, hogy csak hangosan gondolkodom és ez talán nem haszontalan annak sem, aki történetesen hallgatja. Aztán én hallgatok. Aztán együtt gondolkodunk és együtt nevetünk
Mert ennek az egésznek ez a lényege. Ez az! Az Egésznek. Már megint bírom a magyar nyelvet. (Ne húzd a szád, mondjuk, hogy nyomatékosító ismétlés, és most egy darabig nem nyáladzok, jó?)
Kiporszívózás, felmosás, porlevesfőzés, most meg töprenkedés azon, mitcsinálás ma este. Ha nem látom az utcán a havat, csak a szembe-házon a napsütést, akkor gondolatban júliusi vagyok és megyek görkorizni, ha az utcára nézek, akkor valójában februári vagyok és összehúzom a frottír fürdőköpenyt a nyakamon.
Vége a vizsgaidőszaknak, tegnap életem két legszűkszavúbb vizsgáján kaptam két ötöst. Történetesen egy darab szó nem hagyta el a számat. Pedig még Wölfflint is elolvastam.
Tisztelt.
Visszajöttem, a dolgok rendben vannak, köszönöm, hogy úgy hagytál mindent. Ja, mondjuk mielőtt leheggesztetted, szórhattál volna több húsgombócot ebbe a zacskóscuccba!:o)
|
|
Zetor Leila | 15:57
|
|
|
2003. február 6., csütörtök
|
(Rendkívül eredetietlen, no comment-jellegű, párbeszédes in medias rés a pajzson, spontán felütés, amúgy fellelhető és tetszés szerint megmosolyogható fogás számtalan blogban. Nincs mit tenni, didaktikus és szemléletes állapotjelentés, muszáj beavatódnom nekem is. Mer’ hatásos. Íme:)
Büfében.
Én: - Ö., Nem akartál pisilni menni? Vagy az tegnap volt?
Ö.: - Miért, tegnap találkoztunk?
(a szerk. megj.: A g o m b á s melegszendvicsre nem volt ráírva, hogy nyomokban tudatmódosító szereket is tartalmazhat. )
Tisztelt!
Én most lelépek innen, holnapig nem látsz, szeretném, ha mire visszajövök, minden maradna a helyén (értsd: kiegyensúlyozottság a polcon, önbizalom a kesztyűtartón, öröm a párnám alatt, életszeretet a fogkefém mellett stb.). Ha mégis hozzányúlsz valamihez, arra kérlek csak, hogy jelezd, merre találom, amikor visszaérek. Írj egy cetlit vagy valami.
Amúgy azt csinálsz, amit akarsz. Nem bánom, még a Föld is foroghat tovább :o)
|
|
Zetor Leila | 15:00
|
|
|
2003. február 5., szerda
|
Vegyünk egy én-t meg egy ő-t.
Van, hogy mindketten jól vagyunk. Ő is meg én is. Ez a legszerencsésebb kombináció. Kár tovább ragozni.
Van, hogy mindketten lent vagyunk. Ő is meg én is. Ilyenkor könnyekig tudjuk egymást vigasztalni és a vége egy gondolatbeli-valóságos könnyes egymásraröhögés.
Van, hogy neki jó, nekem nem annyira. Ilyenkor látom, hogy lehetne másképp is.
Van, hogy nekem jó, neki nem annyira. Ilyenkor szintén látom, hogy lehetne másképp is.
Effektíve segíteni nem lehet, max. együtt gondolkodni vele (nem mondom, hogy „együttérezni”, hiszen ez csak duma, hogyan érezhetném azt, amit ő, amikor én én vagyok itt, ő meg ő ott) és várni, hogy valami billen egyet és billent rajta is.
Túrósderelye. Ananászlé. Zacskós és dobozos (de melyik a zacskós,melyik a dobozos, kérdezhetnéd, hehehe, kis huncut!). 5 db, egy liter, jóllakottan, bágyadtan, édesen. A világmegváltás megint elnapolva. Tudod, Záli, tele gyomorral nem egészséges.
|
|
Zetor Leila | 13:55
|
|
|
2003. február 4., kedd
|
LOOOPNI, MEGYÜNK LOOOPNI
A Központi Szabó Ervin Könyvtárban mindig új dolgok történnek velem. A Központi Szabó Ervin Könyvtár mókás egy csodapalota. A Központi Szabó Ervin Könyvtár bizony halad a korral (nem süt Váncza sütőporral, ámde), biztonsági rendszere kikezdhetetlen, erős vár a mi Ervinünk, ki ott belépsz, hagyj föl minden regénnyel. Mert ugye manapság a könyvtári lopás csak úgy lépten-nyomon. Se szeri, se száma. Tömegesen, suttyomban, fű alatt, kézen-közön, téged is, engem is, azt a rézfánfütyülő, raktári jelzettel ellátott rázangyalát! Könyvekig meghatódva, mintegy.
Ide stratégia kell, kéremszépen.
Ha nincs társadnak (továbbiakban Ö., igen, ez még ugyanaz az Ö., mint anno) olvasójegye, illetve van, de éppen nincs nála, tereld be jámbor pásztor módjára az büfének az ő szabadonprédádzó (nyelvujjujj) máröványasztalához, rendeltessék általa sajtos pogácsa, és narancsnak az ő hundertprozent leve, majd te indulj be az magos könyvtártérbe. Ö. nem mehet veled. Olvasójegy nélkül Ö. csak künnfentes, kívülálló (illetve ülő, az Büfében).
Indulj tehát Hetykebajszos Pitykeimitátor őrzővédő Úr felé, arcára fércelt rosszkedvét, ohh, haddelmá, mutasd csak jegyed Néki, s meglásd, beengedtetsz, mintha bizony csak Pokol kapuja lenne az. S lőn máris bennlevés, ami nem kevés.
Könyvek jókedvvel, bőséggel, számítógépes segítséggel saját kézre kerülnek, a polcok ürülnek, ó, hozsánna Néked, Ervin, Heinrich Wölfflin idevonatkozójából (l. még: Panofsky-szeminárium, ELTE-Büntetőtörvénykönyv, kötelező irodalmak jegyzéke) kettő is akad. Egy nekem, egy neki. Ö.-nek. Megkerüljük a bürokráciát. Ünnepeltessék az nagy magyar bölcsész lelemény. Történetesen az enyém.
(Olvasójegy nélkül belépni nem szabad, mert a könyv azt zokon veszi, megérzi ám, hidd el nekem. Biztos igaz. Láttam egy lányt, aki olvasójegy nélkül fogott meg egy könyvet. Hánetuddmeg. Csak azt a lányt, csak azt tudnám feledni.)
Szóval az nagy magyar könytári bürokrácia Ö.-t kívülrekesztette az intellektuális bőség laminált parkettás kosarából („ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet...”), azt viszont megengedte, hogy egy könyvből én két példányt. De frankón. Ugyanazt. Kétszer. Mert azt lehet. Egyetlen igaz magyar olvasójegyre kivenni. Újfentes-bennfeltes hozsánna Néked, Ervin.
Büfében közös örvendezés. Lesz ám móka, kacagás, kötelező irodalomtól nem mentes utolsó vizsga csütörtökön! Örvendj, esztéta!
Ácsi. Ámde pisilni kell legott. Mindkettőnknek. Az áhított cél (ahol a vécépapírtartó tán svédacél) a Hetykebajszos Pitykeimitátor őrzővédő Úron túl van. Aki a furcsa tarkón nyakat túr. S habár belógni pálya, alul a víz gatyádba, ezért a víz az úr. Meg a bürokrácia tisztelete, instállom. Belépni az szükségenyhítő helységbe csak olvasójeggyel.
Előbb én, majd váltóbotként odavetve Ö.nek az olvasójegyemet, Ő. Mármint Ö.
S mint akik jól végezték dolgukat, indulunk kacagva, indiánszökellve ruhatárba ketten, síppal, dobbal, sebbel-lobbal, bilétával, öltözvén fölfele vidámsággal, mígnem besálazódván-kesztyűsödvén egy nagy, sötét szempár elé nem kerülünk, s az igaz utat nem lelénk. Merthogy az érzékelő bizony sípol kéjjel, s maradásunk van. Tartóztatnak minket föl rosszarcú emberek. Mintha bizony könyvet lopnánk.
Végighúzattatnak meghurcolt könyvek újból speciális asztalon, s az mágnesességtől immár megfosztatván (ó, trehány könyvtároskisasszony ott bent, meleg, fűtött könyvtártérben, feledve kötelességet és mágneses teret!) nem sípolnak többet azok, midőn átmászok a szitán. Az mágnesérzékelő szitán (metafora jelleggel).
Kint vagyunk utcán, ifjak, bohémek, szabadok, tele könyvvel s reménnyel.
Íme hát, megleltem hazámat, a szükséges könyveket, ittam narancslét két kalandregény-kaland között, játszottam ki legálisan könyvvédő szerveket, s még Ö.-nek is jutott a jóból. Illetve Wölfflin idevonatkozójából.
Akarod, hogy elmeséljem az egész napomat? :o)
|
|
Zetor Leila | 0:13
|
|
|
LEGÚJABB
2013. 06. 01.
2013. 03. 01.
2013. 02. 01.
2013. 01. 01.
2012. 12. 01.
2012. 11. 01.
2012. 10. 01.
2012. 09. 01.
2012. 08. 01.
2012. 07. 01.
2012. 06. 01.
2012. 05. 01.
2012. 04. 01.
2012. 03. 01.
2012. 02. 01.
2012. 01. 01.
2011. 12. 01.
2011. 11. 01.
2011. 08. 01.
2011. 07. 01.
2011. 06. 01.
2011. 05. 01.
2011. 04. 01.
2011. 03. 01.
2011. 02. 01.
2011. 01. 01.
2010. 12. 01.
2010. 11. 01.
2010. 10. 01.
2010. 09. 01.
2010. 08. 01.
2010. 07. 01.
2010. 06. 01.
2010. 05. 01.
2010. 04. 01.
2010. 03. 01.
2010. 02. 01.
2010. 01. 01.
2009. 12. 01.
2009. 11. 01.
2009. 10. 01.
2009. 09. 01.
2009. 08. 01.
2009. 07. 01.
2009. 06. 01.
2009. 05. 01.
2009. 04. 01.
2009. 03. 01.
2009. 02. 01.
2009. 01. 01.
2008. 12. 01.
2008. 11. 01.
2008. 10. 01.
2008. 09. 01.
2008. 08. 01.
2008. 07. 01.
2008. 06. 01.
2008. 05. 01.
2008. 04. 01.
2008. 03. 01.
2008. 02. 01.
2008. 01. 01.
2007. 12. 01.
2007. 11. 01.
2007. 10. 01.
2007. 09. 01.
2007. 08. 01.
2007. 07. 01.
2007. 06. 01.
2007. 05. 01.
2007. 04. 01.
2007. 03. 01.
2007. 02. 01.
2007. 01. 01.
2006. 12. 01.
2006. 11. 01.
2006. 10. 01.
2006. 09. 01.
2006. 08. 01.
2006. 07. 01.
2006. 06. 01.
2006. 05. 01.
2006. 04. 01.
2006. 03. 01.
2006. 02. 01.
2006. 01. 01.
2005. 12. 01.
2005. 11. 01.
2005. 10. 01.
2005. 09. 01.
2005. 08. 01.
2005. 07. 01.
2005. 06. 01.
2005. 05. 01.
2005. 04. 01.
2005. 03. 01.
2005. 02. 01.
2005. 01. 01.
2004. 12. 01.
2004. 11. 01.
2004. 10. 01.
2004. 09. 01.
2004. 08. 01.
2004. 07. 01.
2004. 06. 01.
2004. 05. 01.
2004. 04. 01.
2004. 03. 01.
2004. 02. 01.
2004. 01. 01.
2003. 12. 01.
2003. 11. 01.
2003. 10. 01.
2003. 09. 01.
2003. 08. 01.
2003. 07. 01.
2003. 06. 01.
2003. 05. 01.
2003. 04. 01.
2003. 03. 01.
2003. 02. 01.
2003. 01. 01.
2002. 12. 01.
2002. 11. 01.
2002. 10. 01.
2002. 09. 01.
2002. 08. 01.
2002. 07. 01.
2002. 06. 01.
|
