 |
|
2002. december 29., vasárnap
|
MÁS.KÉP
Úgy szórlak szét, ahogyan nekem tetszik. Képzeletbeli zenére, lassan, finoman, most jobban, most kevésbé, hol éppen csak pár szemet, hol egészen vastagon, figyelve, ahogy nő a kupac, tudod, mint a kisgyerekek, félrebillentett fejjel. Az ajkaim kicsit szétnyílnak, a szemfogak lehelletnyi nyáltól csillogó gyöngyök a napsütésben. Koncentrálok, rajtad térdelek, a markomban tartalak, kipergetlek. Buci gyerekkéz helyett hosszú ujjak formálják a tölcsért, de az érzés, a pergetés öröme ugyanaz. A körmöm alatt feketéllsz, a fogam alatt roszogsz, a hajamban csillogsz, csíped a szemem, vakaródzom tőled. Nem locsollak vízzel, nem építek belőled várat, nem alakítalak két tenyérrel. Nem ások lentre, hogy nyirkosan tapaszthassalak, nem akarlak megépíteni. Szórlak betonra, fűre, csupasz lábamra, belédfúrom a kezemet, majd úgy tollak magam előtt, mint egy kisgyerek, négykézláb, széttárt ujjakkal, homorú háttal. Azután úgy szórlak szét, ahogyan nekem tetszik.
Itt 12 fok van, így nem tudok aludni, a fűtés még csak most indult be, lilák az ujjaim, várom, hogy felmelegedjen a lakás. Forró homokra gondolok. Egy marék is elég lenne, mondom magamnak, pedig hogy a fenébe lenne elég. Sok-sok forró homok. Az kéne.
|
|
Zetor Leila | 1:04
|
|
|
2002. december 25., szerda
|
A rizsa: igazából nem akartam ide semmit egy darabig, de ma reggel egy kartondoboz rákényszerített.
Mondjuk, hogy nem is én, hanem 1984-ben egy kislány. Az idézet betűhív, a helyesírási hibák nem a véletlenen múltak. De mára már szerencsére elmúltak :o)
Egy levél
"Kedves Orsi!
Kébzeld Orsi. Amikor megtudtuk hogy hazamentek, akkor apukám mindenfélét meg vett.
Mert azt hittük hogy ide is bejösztök.
Ezért odaveszett az egész pénzünk.
Csak akkor tudtuk meg mikor a nagymamádat felhívtuk telefonon."
Egy fogalmazás
"A nyár
Alig vártam hogy vége legyen az iskolának, hogy jöhesek nagyihoz és balcsira. jó hosszú a nyári szünet. Az unokatesom is itt van. Sokat játszok vele, elhozta a babáit is.
Én is elhoztam a kisbabámat.
Sírni is tud. nagyon kicsi aranyos.
Szép ez a nyár. Kint egyszer jatszottun éttermeset. Nagyon jó volt öntöttünk vizet is a tálkákba és földet is raktunk.
Meg volt por is nagyon. Jó volt eddig a nyári élmény. Nagyon vártam ezeket a jó napokat. Ezen túl is így szeretném betölteni a napokat szeretnék a Balatonra is menni. nagyiéknak van babakádjuk. És sokat fürödtünk és nagyon meleg volt benne a víz, jól felfrissütünk tőlle szeretném ha ma is fürödnénk. Mert nagyon jó volt. Gyuszó is itt van vele is sokat játszottunk. Itt van a sátrunk. Otthon is jó volt. Judit a babámnak vart ruhát de haza fogja vinni mert neki is van ekkora babája."
|
|
Zetor Leila | 11:20
|
|
|
2002. december 19., csütörtök
|
…aztán felvettem a kesztyűt, jobb kézzel összefogtam a kabátgallért a nyakamon, hazasétáltam, telefonáltam, felmelegedtem kívül-belül, beleettem villával az olivabogyós üvegbe, ami pár napja bontódott föl.
Most picinyke adásszünet következik.
(Ja, nem, bocs, még egy ajándék a magyar nyelvtől: majdnemszerető. Kezdve onnan, hogy „majd nem szeret ő”, egészen a „majdnem szerető”-ig. Bontogasd Te is, tedd a 4 variációt egymás mellé, és akárhogy is, de értelmeset kapsz. A „szeret ő majdnem” és a „szeret ő, majd nem” különbözőségéről nem is beszélve. „Ez csak vííííz!”, üvölti a kislány a reklámban. "Ez csak nyeeelv!", suttogom én.
Imádom ezt a nyelvet.)
Kellemes karácsonyt és boldog újévet mindenkinek.
|
|
Zetor Leila | 0:11
|
|
|
2002. december 17., kedd
|
És megint itt. Muszáj egy kipróbát.
Szabad választás a szónak az ő legnemesebb értelmében. Szabad választásnak hívom azt is pl., hogy megkeresek, megkereshetek a neten cikkeket, amik segítenek a holnapra megírandó könyvkritikámhoz, eszközöm van hozzá, amit jóra fordítok, mert a választás a kezemben van, hogy az eszközt mire használom. Fordítsuk most meg: az eszköz, ami a kezemben van, szentesíti a célt. Jó, kicsit kajla lett, de tudod úgyis, mit akarok.
Pornóoldalakban nem vagyok járatos, csak azt tudom, hogy most tanácstalanul ülnék itt és a hajamat tépném, ha nem jutottam volna az adott 3 db cikkhez.
Valamint egy szakdokgozatban is sokat segített, pedig csak bölcsész vagyok. Jójó, "de". Tudom. "De" az mindig van.
Én most megírom, amit kell. Előtte még egyszer szétnézek, hátha többet is találok.
|
|
Zetor Leila | 0:35
|
|
|
2002. december 16., hétfő
|
ÉNAZÉJJEEEL…
Annyi minden fér bele három napba. Térben, időben, emberben, élményben és még ki tudja, miben mérendő. Tele vagyok, mint egy Mikulás csomag, nyakig cukor-dió-mogyoró, színház, előszoba, porszívó, amibe még többször belerúgok zavaromban, mint egyébként, kókuszgolyó, Béla, meg az ő tojáshéj-színű házinedűje, sms-ek, emberek, kék-sárga-bordó, 10 ember/180x200cm-biomatrac-activity, végeláthatatlan szócikk-gyűjtemény, korántsem virtuális élménypark, zizegő celofán, mögötte kézzelfestett-háténimmármitválasszak, makk-I.-majom, miértünk, énértem. Én értem.
Ha csak pár percig, ha egy hétig még, ha csak ennyi volt, akkor is. És van, aki halványul, van, aki újrakontúrozza magát, ha hagyja, ha hagyom. Hagyjuk.
A régieket is, az újakat is, Sz-t, É-t, A-t is, D-t is, Őt is, így is, úgy is, hiszen. Hiszen én is, ők is. Hatás-ellenhatás-sok(k)hatás, új-régi, első-sokadik. Néha még izzad a tenyerem, de már a szemébe tudok nézni és nem csak zavaromban mosolygok. Ha csak most, ha csak idáig, ha többet már nem, akkor is. Persze, az ember lánya remél, hogy ez most, hogy ez nem, hogy ez talán. Nincs perspektíva. Minden csupa perspektíva. És ne vetíts, simán csalódhatsz.
Hol szemüvegben, hol anélkül. Hol csak a sötétben, tapogatózva, kapaszkodva, hol sokszor-kevés-watton, lámpafénynél, hunyorogva. Haj, vaj a fül mögött. Tedd ide, tedd oda. Hova? Tovább.
És közben egy helyben maradni, nem helybenhagyva lenni. Olcsó játék a szavakkal, pedig. Pedig több ez a szónál. Ha nem is minden szónál, zokszónál, de sok szón áll (vagy bukik minden). Hallgass, hiszen tudod, history, többször írtam már többféleképpen.
Pont egy éve, hogy. Hogy nem. Ok nincs. Illetve biztos van, de nem kutatOk. Hülyeség. Csak az Itt van és a Most. Ami generálja az Ott-ot és az Akkor-t, ami Ott és Akkor Itt és Most lesz.
Csodálatos változásOk. Minden perc én vagyok. Vagyok. Túlcsorduló Mikulás csomag. Harap. Ölel. Zizeg.
|
|
Zetor Leila | 9:32
|
|
|
2002. december 13., péntek
|
LIBABŐR
Csssss. Nem kell beszélni.
És igen. Illetve nem. Nem ok nélkül.
Nézni, látni, nem kérdezni. Néha szinte csöpög, mégis/éppen ezért rend van. Rendben van.
Szem lecsuk. És néz. És lát. És nem kérdez. |
|
Zetor Leila | 0:22
|
|
|
2002. december 10., kedd
|
ALÁÍRÁS: J.
Reggel bekapcsoltam a telefonom, és csak csipogott, csipogott, és még mindig csipogott. Mert érkeztek szépen sorban az új üzenetek, a kulcsszavak: „boldogot”, „szeretettel”, „J.”. Bár nem most tartom igazából, ezt nem kell mindenkinek tudnia (ó, mindenkiben ott lapuló nárcizmus!), nagyon jól esett. Köszönöm szépen. Itt, webes felületen is, meg IRL is. ZJ-nek lenni jó. :o)
Egyszerű, világos és érthető leszek most, figyelj tehát: örülni annak, amit és akitől kapsz, és nem azon agyalni, kitől mit nem kaptál. Adj, ha úgy érzed, hogy adnod kell, ha pedig adnak Neked, köszönd meg szépen. Kérni kérhetsz egészséges kereteken belül, de ne nagyon várj el (hányszor írtam ezt már ide, de magamat is mindig figyelmeztetnem kell). Az ígéreteket felejtsd el. Téged is megköt, a másikat is. Inkább lepj meg és lepődj meg kellemesen, mint ígérj és utána ne adj. Jól van, különleges esetben engedélyezett, de figyellek, vigyázz :o)
Vannak bonyolult dolgok, persze, de annyi minden egyszerű és érthető. Miért bonyolítanád? Boldog december tizedikét mindenkinek. És tizenegyedikét, és tizenkettedikét, és tizenha…
|
|
Zetor Leila | 11:30
|
|
|
2002. december 6., péntek
|
Bezsíroztam, megköpködtem, megkönnyeztem, mégsem csúszik. Picikét fáj, de már ahogy kimondom, könnyebb.
Vetítőbajnokok vagyunk. Vetünk, elvetünk, megvetünk, vetődünk, vetítünk, cénkomanull. Kék-zöld foltok térden és pofán.
Észrevéve lenni megszólítás nélkül. Ez az igazi. Ha tudod, milyen, kérlek, mondd el. Ha jobbról szól a hangod, megpróbálok jobbra menni. Azt hiszed, egyszerű?!
Látod, most sem szólsz semmit. Aztán meg csodálkozol, ha mindig tapogatok. Ke - re - sek. Ééérted?! |
|
Zetor Leila | 2:34
|
|
|
2002. december 5., csütörtök
|
KÉKÉSBÉZS
„Mert tulajdonképpen ki vagyok én neked, ugye, hát senkid, de nézd…”. És itt mindig valami okosság következett. Nem, ezt most nem cinikusan mondom, tényleg és valóban és őszintén okosság.
Akkor is, ha nem fogadod meg, akkor is, ha nem értesz vele egyet.
Hihetetlen, hogy van, Aki tud figyelni. Aki nekem senkim.
Akit tkp. nem régóta ismerem, sőt. Akit tkp. nem is nagyon ismerem. Igen, Aki. Ez így korrekt, nagy a-val.
Aki tud figyelni. Megfigyelted már magad, hogy tudsz-e rendesen figyelni? Egészen el lehet tőle szokni. Majd figyeld meg.
Kék szőnyeg, kék sötétítőfüggöny, legyen mondjuk kékfrankos, jó, lehet, hogy nem az volt, sőt, tuti, de haaadd, csak a hatás kedvéért. Meg kék járólap. Diagonál.
Beszélgetni jó. Ne pofázz közbe, mondom! :o)
|
|
Zetor Leila | 13:53
|
|
|
2002. december 3., kedd
|
Akkora volt a szőkesége, hogy a fal adta a másikat: zúgtunk lefelé az irodaház harmadik emeletéről a földszintre, és a lift egyik falán a tükörből is az a buta, mosolygós arc nézett vissza, amitől felszaladnál inkább vissza a harmadikra, a negyedikre, mindegy, csak innen el. Buta, butácska, butuska, kisbutus, butika, de a szíve nagy, ezt érzem, ezt tudom. Irigylem. Szégyellem magam.
Néhány másodpercre szívesen cserélnék vele, de amikor kulcs nélkül akarja kinyitni az ajtót, majd két percen belül kétszer kérdezi meg, hogy holnap hányra, és meddig, és én kétszer egymásután készségesen válaszolok, akkor már örülök, hogy le kell hajtanom a barna fejem a kisföldalattiban, és nem vagyok alacsony szőke filigrán. Kinek mi jár.
Nincs előítélet, de lásd be, így pikánsabb. Hogy "a barna meg a szőke áll a liftben"...Mint egy hülye vicc.
Én pl. egyéves koromig kopasz voltam. Na és?
|
|
Zetor Leila | 0:54
|
|
|
LEGÚJABB
2013. 06. 01.
2013. 03. 01.
2013. 02. 01.
2013. 01. 01.
2012. 12. 01.
2012. 11. 01.
2012. 10. 01.
2012. 09. 01.
2012. 08. 01.
2012. 07. 01.
2012. 06. 01.
2012. 05. 01.
2012. 04. 01.
2012. 03. 01.
2012. 02. 01.
2012. 01. 01.
2011. 12. 01.
2011. 11. 01.
2011. 08. 01.
2011. 07. 01.
2011. 06. 01.
2011. 05. 01.
2011. 04. 01.
2011. 03. 01.
2011. 02. 01.
2011. 01. 01.
2010. 12. 01.
2010. 11. 01.
2010. 10. 01.
2010. 09. 01.
2010. 08. 01.
2010. 07. 01.
2010. 06. 01.
2010. 05. 01.
2010. 04. 01.
2010. 03. 01.
2010. 02. 01.
2010. 01. 01.
2009. 12. 01.
2009. 11. 01.
2009. 10. 01.
2009. 09. 01.
2009. 08. 01.
2009. 07. 01.
2009. 06. 01.
2009. 05. 01.
2009. 04. 01.
2009. 03. 01.
2009. 02. 01.
2009. 01. 01.
2008. 12. 01.
2008. 11. 01.
2008. 10. 01.
2008. 09. 01.
2008. 08. 01.
2008. 07. 01.
2008. 06. 01.
2008. 05. 01.
2008. 04. 01.
2008. 03. 01.
2008. 02. 01.
2008. 01. 01.
2007. 12. 01.
2007. 11. 01.
2007. 10. 01.
2007. 09. 01.
2007. 08. 01.
2007. 07. 01.
2007. 06. 01.
2007. 05. 01.
2007. 04. 01.
2007. 03. 01.
2007. 02. 01.
2007. 01. 01.
2006. 12. 01.
2006. 11. 01.
2006. 10. 01.
2006. 09. 01.
2006. 08. 01.
2006. 07. 01.
2006. 06. 01.
2006. 05. 01.
2006. 04. 01.
2006. 03. 01.
2006. 02. 01.
2006. 01. 01.
2005. 12. 01.
2005. 11. 01.
2005. 10. 01.
2005. 09. 01.
2005. 08. 01.
2005. 07. 01.
2005. 06. 01.
2005. 05. 01.
2005. 04. 01.
2005. 03. 01.
2005. 02. 01.
2005. 01. 01.
2004. 12. 01.
2004. 11. 01.
2004. 10. 01.
2004. 09. 01.
2004. 08. 01.
2004. 07. 01.
2004. 06. 01.
2004. 05. 01.
2004. 04. 01.
2004. 03. 01.
2004. 02. 01.
2004. 01. 01.
2003. 12. 01.
2003. 11. 01.
2003. 10. 01.
2003. 09. 01.
2003. 08. 01.
2003. 07. 01.
2003. 06. 01.
2003. 05. 01.
2003. 04. 01.
2003. 03. 01.
2003. 02. 01.
2003. 01. 01.
2002. 12. 01.
2002. 11. 01.
2002. 10. 01.
2002. 09. 01.
2002. 08. 01.
2002. 07. 01.
2002. 06. 01.
|
