 |
|
2002. július 31., szerda
|
Mocskos, fáradt, kiül a por a szája szélére, bárgyún vigyorog, térde fekete a retektől, tenyere vízhólyagos a gereblyézéstől, nyakában ott fityeg: ARTIST (még eszébe jut, otthon elé írja alkoholos filccel, hogy "life".Úgy mégiscsak vállalhatóbb a dolog, hiszen aki sátrat állít, és szöget ver meg kalapál, hogy néhány magyar "artist"-nak jó legyen, az milyen jogon nevezi magát artist-nak?!).
Jézusom, az a kamera felé tart! TV2, reméli, megvágják, nem kell ő az összefoglalóba, snassz mezei, konszolidáltan mocskos szervező, mégsem kéne látni a fél országnak, hogy megmutatja a gatyaseggén a lyukat, meg felhúzza a pólóját, hogy lássák a bikinifölsőjét. És milyen bárgyú, ahogy a kamerába vartyogja: "titokzokni" (ha még azt mondaná, combfiksz, éérted).
Torony Galéria, Repro sátor, langyforró, korsó, Ászok, szürke por, zene, zene, zene. Az elkövetkezendő egy hét hívószavai. Aki a Szigeten dolgozik, magára vessen. Ezt tette ő is. Magára vetett. Egy hétig teszi még.
Jó hetet, J.! Vess magadra!
|
|
Zetor Leila | 0:48
|
|
|
2002. július 28., vasárnap
|
ANTI
Mivel már rég eldöntöttem, hogy nem leszek Bridget Jones, így hát nincs itt semmi "emlegetitisz", semmi "társfüggőség", semmi napi súly- és alkoholszintmérés.
Illetve, helyesbítenék. Kedves Csaj nagybetűvel. Hazudnál, ha azt mondanád, ezek nincsenek benne napi rutinjaid sorában. Hogy közvetve vagy közvetlenül nem kapnak helyet a gondolataidban, a beszélgetéseidben, a tevékenységeidben. Az enyémben is helyet kapnak (ujujuj,de méééééég!), hiába adom itt a kultúrbögrét. Csak minek mindezeket visszaböfögni megint, jót röhögtünk egyszer, újságpapírba álcázva szívtuk magunkba a kommerszhumort, titokban megnéztük magunkat mi is nagyi combközépig érő bombabiztos bugyijában, megnyugodtunk, hogy érzéseink egy fiktív ponyvanő érzéseivel hihhhetetlenül egyeznek, aztán kivörösödött arccal tagadtuk, hogy valaha is időt fecséreltünk volna efféle antikultúrális, antiidolteremtő antiirodalomra. Hogy mi aztán Colin Firth-ről, narancsbőrről sosem. És egyáltalán. Meg különben is. Kedves Csaj nagybetűvel. Kár a gőzért.
Szóval ha ebből indulok ki, mármint az önként vállalt mi-itt-nem-beszélünk-farmerméretekről-és-kalóriatáblázatokról ,akkor izé. Ööö. Nem tudom, miről írjak. Nincs meg a napi impulzus-adagom. Se egy inspiráló szendvicsembert nem láttam, sem gondolatébresztő kutyaszarba nem léptem, de még csak egy nyavalyás vak ember sem szállt föl a buszra, akinek nem adták át a helyet (l.: Ifjonc ide vonatkozó tjp-bejegyzése... Nincs kedvem linkelni, mert egy büdös lusta disznó vagyok, ha érdekel, kotorj utána).
Plázában voltam (nem vagyok Bridget Jones, nem vagyok Bridget Jones!), de mentségemre legyen mondva, sportáruházban, kizárólag hálózsákvásárlás céljából. Küldetés teljesítve.
Barátnőnél voltam, megmértem magam a digitális mérlegén, majd úgy ugrottam le róla, mint aki véresre marcangolt talppal lángoló lószarba lépett (nem vagyok Bridget Jones, nem vagyok Bridget Jones!).
Szoláriumban voltam (nem vagyok Bridget Jones, nem vagyok Bridget Jones!).
Majd miután hiába vártam egy "baráti" (persze, pasi az illető, persze, barátnője van, persze, sosem ér rám, persze, én nem akarok tőle semmit) sms-re, kínomban megmostam a hajam és végigpróbáltam a tegnap potom áron levadászott új ruháimat (a zárójeles bejegyzés kellő meggyőződés és álhatatosság hiányában ezennel elmarad).
J., te egész egyszerűen hülye vagy.
|
|
Zetor Leila | 0:10
|
|
|
2002. július 25., csütörtök
|
Tralfamador
" - Ha nem töltöttem volna oly sok időt a földlakók tanulmányozásával - mondta a tralfamadori -, halvány fogalmam se volna arról, hogy mit értenek "szabad akarat"-on. Én eddig már harmincegy lakott bolygóra látogattam el a világmindenségben, és áttanulmányoztam száz másikról küldött jelentéseket. Csakis a Földön beszélnek szabad akaratról.
Billy Pilgrim azt állítja, hogy a tralfamadoriak szemében a világegyetem nem csillogó kis pontok tömkelege. Ezek a lények pontosan látják, hogy a múltban hol volt minden egyes csillag, és azt is, hogy hová megy, így hát számunkra az eget amolyan vékony, világító spagettiszálak szövik át. És a tralfamadoriak az emberi lényeket sem kétlábú teremtményeknek látják. Óriási százlábúaknak látják őket; ahogyan Billy Pilgrim mondja: az egyik végükön csecsemőlábacskákkal, a másikon vénemberlábakkal."
Ma elolvastam a regényt, ezenkívül találtam nagyon sok figyelemreméltó blog-ot. Nem lustaság, komolyan. Ezek után nem tudok mit írni. Marad az olvasás. Tedd Te is.
Az elkövetkezendő napokban újraértékelem a blog-ajánlómat, napok óta azon tűnődöm, hogy vagy semmit nem teszek ki, vagy pedig végre rászánom magam, és felsorakoztatom mind-mind azt a sokat, ami kellemes meglepetést okozott. És - plagizálva egy szintén nagy élvezettel olvasott bloggert - itt most azért sem írok neveket! Az övét sem :o)
|
|
Zetor Leila | 0:08
|
|
|
2002. július 24., szerda
|
"Így megy ez" - Vonnegut-ot olvasni és...
Ha Alany figyelmesebben megnézi tegnapi bejegyzést, akkor észreveszi, hogy egy kulcsmondatot töröltem. Alanynak tudnia kell, hogy a kulcsmondat nem is kulcsmondat többé, soha nem is volt az valójában. Nincsenek kulcsmondatok, mert minden további mondat felülír minden kulcsmondatnak hitt mondatot. Szóval a lényeg az, hogy tegnapi bejegyzés a "kulcsmondat" nélkül is létrejöhetett volna, többek között megspórolhattam volna egy pár magyarázkodást.
De az élet attól izgalmas, hogy vannak benne félreértések, hogy vannak benne homályos foltok, hogy néha megmagyarázol (magadnak?) olyan dolgokat, amiket nem kéne, és néha pedig elmész egy kézenfekvő magyarázat mellett, mert épp olyanod van, hogy nem akarod észrevenni (Ébredj, Alany, már rég nem a tegnapi mondatról beszélek! Ez az élet!).
Üzeneteket, energiákat szórsz szét a környezeted végtelen szabadsági fokára, fogják vagy nem, szerencsés ez vagy sem, mindenesetre néha meglepően direktek a visszajelzések. Ehhez is kell koncentráció. Mindkét részről. Jelentem, ezután is igyekszem koncentrálni. Nem magán a koncentráción kell feltétlenül dolgozni, kedves Alany, hanem inkább a Tárgyon, a Módon, az Eszközön, és További Mondatrészeken. Mert az élet és a mondat úgy szép, ha kerek. Ha minden belefér és az arányok is kielégítőek.
Ma látszólag semmi különös nem történt. Voltam a könyvtárban (na, ezek után hogyan hitessem el veled, kedves Alany, hogy NEM vagyok kockafej?), benéztem egy cipőboltba, olvasgattam kint a kertben, ebédeltem, megnéztem a Lillafüredi Kastélyszállót, három óra hosszat beszélgettem az édesanyámmal.
"Beszélt Billynek egy csomó ügyes kínzásról, amikről olvasott vagy amelyeket moziban látott vagy rádióban hallott, meg más ügyes kínzásokról is, amelyeket ő maga talált ki. Az egyik ilyen találmánya az volt, hogy fogorvosi fúrót dugjanak az ipse fülébe. Megkérdezte Billytől, mit gondol, mi a legszörnyűbb kivégzési mód? Billy persze nem tudta. Kiderült, hogy a helyes válasz a következő:Karóhoz kötözöl egy pacákot a sivatagban, egy hangyaboly tetején, érted? Méghozzá arccal lefelé. Aztán bekened mézzel a zacskóját és a fütyülőjét, és kivágod mindkét szemhéját, hogy kénytelen legyen a napba bámulni, amíg csak meg nem hal. Így megy ez." (Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd)
Mindezt aközben olvastam, hogy a kertben a Slágerrádió az In The Navy-t üvöltötte a buzimaca Y.M.C.A. előadásában. Aha. Én ugyan nem tudom, nem tudhatom, mi volt a háború, de hogy a két dolog enyhén disszonáns, azt hamar észrevettem. Nem könyvajánló oldal, de kérlek, kérlek, ha még nem tetted, olvasd el!
A beszélgetés anyámmal. Megrendítő. Nem írom le. Ülj le egyszer édesanyáddal, és csak annyit, de tényleg csak annyit kérj tőle, hogy beszéljen, amiről szeretne. Bármiről. Ami jólesik. Vagy pont arról, ami nem esik jól, de beszélni KELL róla.
Nem volt szándékomban újraértékelni a saját és szüleim életét, de néhány ma megtudott dolog mégis kicsit felzaklatott. Nem vagyok szentimentális, de hidd el, vannak dolgok, amik mellett nem lehet elmenni. Ma a sok kicsi sárga körte piros almává változott. Addig-addig kategorizáltam, skatulyáztam, míg kiderült, hogy szín- és formatévesztő vagyok.
Délután még csupa vicces dolog jutott eszembe, azokról akartam írni, de inkább újragondolom a mai napom, és az elmúlt heteket. Tedd Te is ezt, kedves Alany, koncentrálj (tudod, egyéb mondatrészekre különös tekintettel!), és ha csak egyetlen aprócska szálat is találsz, amit kötni tudsz egy régen elfelejtett, sarokbadobott szálhoz, kösd össze bátran. Zavar a csomó? Ugyan. Lesz még bőven, ne aggódj.
Becsomózok ettől a nyártól (uhhdeszar:o/).
|
|
Zetor Leila | 2:13
|
|
|
2002. július 22., hétfő
|
Gumiszoba-szekció
Én alapjában véve egy nagyon nyugodt, szolid, visszafogott (?!) lány vagyok, de...
KITEKERNÉM, KIBELEZNÉM, LEHÚZNÁM, KIHÚZNÁM, BEVERNÉM, LETÉPNÉM, ÖSSZETAPOSNÁM, HAZAVÁGNÁM, MEGSZAGGATNÁM, KIROJTOZNÁM !
KÉZZEL, KÉSSEL, VILLÁVAL,BÁRDDAL, BAKANCCSAL, TAPÉTAVÁGÓVAL, HÚSKLOPFOLÓVAL, CIPŐKANÁLLAL, KALAPÁCCSAL, ROTÁCIÓS KAPÁVAL, ÉRSZORÍTÓCSIPESSZEL, ÚTHENGERREL, KOMBINÁLTFOGÓVAL !
ÁGYBAN, PÁRNÁK KÖZT, ASZFALTON, FŰBEN, FÁBAN (orvosság), UTCÁN, AUTÓPÁLYÁN, FÖLDÖN, VÍZEN, LEVEGŐBEN !
Csak fájjon, csak ordítson, csak anyázzon! AKAROOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOM!!!!! MOST! TŐLEM! VELEM! MIATTAM! NEKEM!
Dühönghetek kedvemre. Kurvára nem érdekel. Haha. Mert nem is. Azért van ez. Mert nem érdekel. Nem látod?!
Sosem tudok fád és közömbös lenni! Én esküszöm, próbálkozom, de nem megy! Ez akkor most születési hiba? Miért nem tudok kajánul és fásultan vigyorogni, amikor rugdosok, rugdosnék valakit, aki kajánul és fásultan vigyorog? Bazmeg. Najó. Megyek. Gyakorolom kicsit a tükör előtt.
Nem itt kéne visongani az ujjaimmal. Nem ezt a kiba bill.t verni. Mást kéne verni. Haha :o/ JÓL RÁVERNI, BAZMEG!
Holnap kimegyek az erdőbe, és kiordítom magam, meg letépem néhány ártatlan fa néhány ártatlan ágát. Nem leszarom?! Az enyémet is tépkedik. A(uffide)rzén.
|
|
Zetor Leila | 23:51
|
|
| Haragszom magamra. Hihetetlenül sokat írtam az előbb, és véletlenül bezártam. Ma megfosztalak benneteket a végenincs nosztalgiahullámtól. Annyit mondok csak, a kulcsszó: az Égig érő fű volt.Délelőtt megnéztem gyerekkorom nagy filmjét, és még mindig a hatása alatt vagyok...Nézzétek meg valahogy, vagy bánomisén. Én ezt itt most föladtam. |
|
Zetor Leila | 0:38
|
|
|
2002. július 20., szombat
|
Hogyan is mondjam, no.
Vannak ugye egyszer a mindennapos tevékenységek, unalmas, begyakorolt mozdulatok, napszakhoz, szobához, szobazughoz köthető napi rituálék.
Papucs-láb-alá-gór, fej-megvakar (hajat kéne mosni, vagy legalább egy használható bontókefét találni, esküszöm, esküszöm, rövidre vágatom!), kéz-kávé-tej-tapogatózik-megtalálja-megissza, zsemle-félbevág-félbevágott-felvág-felvágott, eszik-kortyol,kéz-körkörös-mozdulat-mosogat-mosogatna-hopp-közben-dugó- ki... Felesleges ledarálnom az egész napot, tudod, miről beszélek.
Azután vannak olyan, szintén meglehetősen prózai tevékenységek, amelyek azonban már mégsem mindennapiak, sokszor komolyabb pénzösszegbe kerülnek, esetleg az átlagosnál kicsit több energiabefektetésbe. Előbbire példa egy mosógép megvásárlása (reggelre hősi halált halt a mosógépünk), utóbbira példa egy grillsütés az udvaron (mert azért ez még nyáron is ritkaságszámba megy).
Végül vannak olyan szívetmelengető dolgok, leírhatatlanok (a szónak egészen egyszerű értelmében, mert AZT hiába akarod nekem bemesélni, hogy le lehet írni nagyanyád bőrének az illatát, NEM lehet; ergo:leírhatatlan), pillanatnyiak, konkrét érzékekhez nem köthetők, mégis ANNYIRA érezhetők, hogy beleborzongsz. S amelyeket a sors különös szeszélye folytán épp az előbbi két unalmas tevékenységcsoport kelt véletre.
Nem, nem kell nagy dolgokra gondolnod. Illetve helyesbítek: a legnagyobb dolgokra kell gondolnod.
Egy pillanatra elgondolkodsz a mosogatnivaló fölött, hogy imádott néhai nagyanyád hogyan vette volna ki a kezedből az ő bütykös kezével a tányért, hogy te mehess vissza a színeződhöz vagy a babáidhoz. Hogy anyádék első mosógépe, amit most épp ötezer forintért számítanak be az új vásárlásakor, pontosan veled egyidős. Hogy a részleteket a nagyszülők fizették érte, mint a fagyasztóládáért és annyi mindenért, amikor anyádék már "komoly család" voltak, két gyerekkel, tele reményekkel és törlesztendő havi részletekkel. Hogy a szoba, ahol fölkelsz (mobil csörög, faxgép elindul), nagyanyád idejében még egy négytagú társbérlő család lakásának egyetlen szobája volt, vécé és fürdőszoba nélkül.
Hogy a hajad, amit keservesen kibontasz, éppen ilyen hosszú volt, amikor készültél az első hegedűvizsgádra (olyan ideges voltál, hogy vérzett az orrod, még a láttálemárvalahá-t sem tudtad hirtelen fejben lekottázni), és anyád kettőbe fonta. Minden reggel kettőbe fonta, de akkor fehér szalag is került a végére.
Néha azt sem tudod, mi a megveszekedett nyavalyát keresel épp itt, épp most, épp így. Hánysz a banalitásoktól, a szentimentális ügyübügyüzéstől, aztán amikor megcsúszik a kezedben a krumplihámozó, nem a fájdalmat érzed meg először. Elkezdesz emlékezni, vagy mi a szösz.
Általános szorongás van benned (najó, legyen inkább most már "bennem", mert nem mindenki olyan életrevalótlan, mint én), hogy mégis, akkor én ezt hogyan fogom. Érted. Hogyan jutok el majd én az udvari buditól a faxmodemig. Hogyan leszek képes majd én adni valaki(k)nek, amikor még magamért sem tudok felelősséget vállalni. És akkor még nagyobb igyekezettel és odafigyeléssel szeletelem a krumplit, és még türelmesebb vagyok, amikor a bátyám tolószéke útban van. És veszek neki egy tábla Bocit. Mert ennyit tudok. Egyelőre.
Mindenesetre a kaja kurva finom lett, a család köszöni szépen, és igen, lehet gratulálni, egyedül elmosogattam :o)
|
|
Zetor Leila | 22:48
|
|
|
2002. július 19., péntek
|
Komolyan mondom, a világ tele van jobbnál jobb fej emberekkel, és ha van egyvalaki is, aki egyszer Dévényi Tibor Mókamiklós Settenkedő agyonjáratott mondatát - miszerint minden netes alamuszi, sunyi, társadalomképtelen alak - csak egy kósza pillanatra is megfontolás tárgyává teszi, kívánom neki, hogy egyszer maradjon kettesben egy működőképes szám.géppel egy lakatlan szigeten. Lehet, hogy kókuszdiót és papayát nem szállítanának házhoz, és Péntek is késne a csatlakozás miatt (csatlakozás, éééérted), de hogy egy rahedli jó fej ember tartaná benne a lelket, az héccencség. A real testiség meg lassan úgyis kimegy a divatból :o)
Úgy néz ki, lesz 3-4 napos munkám a Szigeten, cserébe hetijegy, meg vmi minimális pénzmag. Nem ez számít. Komolyan mondom, úgy várom, mint 7 évesen az első balatoni táborozásomat. Ott még úszógumi, Hubba Bubba rágó (nem ám valami proli golyórágó, Záli, ezt nagynéniék hozták a Máriahilferstrasszéról!), koptatott farmer kisnaci, sorbanállás a szot-üdülő menzájában, esténként visszafojtott pityogás anyáék meg a bűzmentes hazai budi után, negyed óra közös fürdés Marika nénivel, a mi úszógumijainkkal és az ő úszógumijaival a Balcsiban, átlag kétpercenként létszámellenőrzés.
Itt már trendi karszalag (mindig lesed, kié napi, kié heti, urambocsá' szervezői, valld be!), feketéllő orrlyukak, sorbanállás akciós, bónusz-legyes kürtőskalácsért vagy szeletre árult poshadt dinnyéért, toi toi - kultusz részeként rendszeres zarándoklás nevezett bűzdobozokba, alkoholszint-emelkedés, ill. igényszint- és tűréshatár-csökkenés esetén pedig közeli bokrokba ("bazze, valaki hugyozza a sátrat!"). Soroljam? Szerintem tudod, miről beszélek, a kultúrális része meg már csak hab a sörön. Merthogy az lesz dögivel.
Francnak magyarázom. Kinyíltam, mint a büdöske. Oltári színes, és oltári büdös. Tudod, természetanya kompenzációs hadművelete. Valamit valamiért :o)
|
|
Zetor Leila | 0:35
|
|
|
2002. július 18., csütörtök
|
A bizonyos 24 órás érzelmi készültség, hogy hogyan is cselekedtem, mi is lesz a következménye, hatása az előző 24 órában történteknek (mert egy nagyon okos ember azt mondta nekem a minap, hogy tkp. mindannyiunk célja a minél körmönfontabb hatáskeltés), lényegében köddé vált. A vélt hatás picsafüst volt, a sírás csak hiszti, a kesergés pedig jövőbeli - ennél remélhetően helyesebb - döntéseim elodázása.
5 napig éreztem, hogy nyár van (és semmi baj), hogy jó néha felületesnek lenni, hogy milyen tökéletes viszonyítási alap egy rikító narancssárga gumimatrac meg néhány Poénvadászat, valamint Skandiportya a Lúdas Matyi-s Kaján Tibor és Balázs-Piri Balázs karikatúráinak illusztrálásával (tudod, Záli, azok az eszméletlen betontömlő-mellű nők, akik mindig topless vigyorognak a franciaágyból, és a férjük vagy Béla, vagy Géza, és mindig megcsalják őket).
Egy kedves barátnőm kedves barátnője meghívott minket a Velencei-tó mellé egy kis nyaralóba. Volt ott minden esztelenség, persze csak hol infantilis, hol öregasszonyos keretek között, meg ahogyan annak idején a Szünidei matinéban láttuk: poharas jégkrém (bár már rég nem Leó), átlátszó vízipisztoly, tóban bikinilevétel és bugyilengetés vihorászva, viharban egyszálesemmiben visongás, éjjel römizés és activity-zés kisfröccsel, és az alapvető játékszabályok megszegésével.
Game over egyelőre elnapolva. Kezdem megtalálni az ideális arányokat különböző színű, szagú és halmazállapotú dolgok között. Használatuk, alkalmazási idejük nem összekeverendő.
Ha választ vársz, nem árt előbb a kérdést feltenned. És az sem mindegy, kinek. Ha magasról szarnak a fejedre és nincs válasz, szarj vissza. Nehéz cucc, nem kell aggódnod, nem fogja visszafújni a szél a szemedbe.
|
|
Zetor Leila | 1:14
|
|
|
2002. július 8., hétfő
|
n o _ m o r e _ s c o r e s
--- g a m e _ o v e r --- |
|
Zetor Leila | 22:20
|
|
|
2002. július 6., szombat
|
FÜGGŐLEGES - MERŐLEGES - ESETLEGES
Nem lehet összehasonlítani egy piros almát egy sárga körtével. Meg ugye mi van akkor, ha az ember egy sárga alma. Kategorizációs elakadásjelzők lépten-nyomon.
Az rendben van, hogy minden relatív, de eeennyire nem lehet az.
Nincs jól körülhatárolható élményem a mai napról. Viszont megtaláltam ma egy elsárgult könyvtári raktári kérőlapot, és nagyjából emlékszem, mit éreztem akkor, amikor hirtelen kimásoltam a HB ceruzával a verset egy antológiából. De az is lehet, hogy azt most érzem. Ezt mindig össze szoktam keverni :o)
"De inkább vízszintes volnék.
Nem vagyok fa, gyökerem nem fogja a földet,
Nem szív ásványi sókat, anyai szeretetet,
Márciusban nem hozok új levelet,
Nem vagyok virágágyak szépe,
Nincsenek láttamon AH-ok, nem kerülök mutatós festményre,
Tudatlanul kell nemsoká elhullnom,
Hozzám képest egy fa halhatatlan,
S egy virágfej nem nagy, de megdöbbentőbb,
S én ezt a sok évet, ezt a vakmerőséget akarom, együtt.
Ma este, csillagok elenyésző fénye alatt,
Fák és virágok szórnak friss illatot.
Járok köztük, és egyik se vesz észre.
Olykor azt gondolom, ha alszom éjjel,
Tökéletesen hasonlítok rájuk -
Agyam ájult.
Nekem a fekvő helyzet természetesebb.
Akkor az éjjel nyíltan beszélhetek,
És hasznos leszek, ha lefekszem végleg.
Akkor a fák egyszerre megérintenek, és a virágok rám érnek."
/Sylvia Plath: Függőleges vagyok - Tandori Dezső ford./
Jó, lehet, hogy igazad van, szentimenti kicsit, frász tudja. A csaj nem sokkal ezután öngyilkos lett.
Olvassátok el az Üvegburát tőle! Ez parancs!
|
|
Zetor Leila | 0:34
|
|
|
2002. július 4., csütörtök
|
Sem okos, sem következetes, sem ellenállhatatlan, sem mélységesen emberi.
Két járhatatlan út közül melyiket? Két elviselhetetlen közül melyiket? Két hülyeség közül melyiket? Kierkegaard azt mondja: ha megteszed, azt bánod meg, ha nem teszed meg, akkor azt. Szóval a választás a kezedben: melyik miatt akarsz bánkódni?
Olyan nincs, hogy nem döntesz. A nem-döntés választása olyan veszélyes dolog, amikor a nem-döntés sodor egy lehetetlen állapot felé. Ott ülsz a nem-döntésed közepén, és kétségbeesetten kapálózol, hogy te nem ezt akartad. Figyi. Ha nem akartál semmit így, ne sírj, ha nem történik semmi úgy, ahogyan mégiscsak szeretted volna. Mert mindig szeretnél valamit, de esetenként döntés nélkül. Felejtsd el. Dönts, és bánd meg. A megbánás olyan idegesítően katartikus érzés, ami a visszafordíthatatlanság kétségbeesését és a "megtettem-bassza-meg" büszkeségét keveri úgy, hogy a végén tök hülyén érzed magad.
Tök hülyén érzem magam. Bennem van/volt/lesz végtelen számú lehetőség, erre magamnak köszönhetően egy olyan adott helyre, olyan állapotba jutottam, aminek koordinátái éppúgy ismeretlenek voltak huszonnégy órával ezelőtt, mint az elkövetkezendő 24 óra érzelmi-érzéki koordinátái most. Végtelen lehetőség és koordináta közül most egy. És állítólag mindez az én döntésem. Jó étvágyat hozzá.
Szeretnék már egyszer csak az időjárásról írni.
|
|
Zetor Leila | 20:48
|
|
|
2002. július 1., hétfő
|
A tegnapi bejegyzés érdeklődés és kellő értelem hiányában ma de. mégis törölve. Ha már lehet választani, inkább maradok hülye a magam négy fala között.
Túl sokszor szégyellem el magam amúgy ok nélkül, de most tényleg van rá ok. Ezután okos leszek, következetes, hűvös, ellenállhatatlan, a kellő pillanatban mégis mélységesen emberi. Éljen a tudatos életvezetés! Kedves otthonülő gyerekek, fog ez menni...??? |
|
Zetor Leila | 12:37
|
|
|
LEGÚJABB
2013. 06. 01.
2013. 03. 01.
2013. 02. 01.
2013. 01. 01.
2012. 12. 01.
2012. 11. 01.
2012. 10. 01.
2012. 09. 01.
2012. 08. 01.
2012. 07. 01.
2012. 06. 01.
2012. 05. 01.
2012. 04. 01.
2012. 03. 01.
2012. 02. 01.
2012. 01. 01.
2011. 12. 01.
2011. 11. 01.
2011. 08. 01.
2011. 07. 01.
2011. 06. 01.
2011. 05. 01.
2011. 04. 01.
2011. 03. 01.
2011. 02. 01.
2011. 01. 01.
2010. 12. 01.
2010. 11. 01.
2010. 10. 01.
2010. 09. 01.
2010. 08. 01.
2010. 07. 01.
2010. 06. 01.
2010. 05. 01.
2010. 04. 01.
2010. 03. 01.
2010. 02. 01.
2010. 01. 01.
2009. 12. 01.
2009. 11. 01.
2009. 10. 01.
2009. 09. 01.
2009. 08. 01.
2009. 07. 01.
2009. 06. 01.
2009. 05. 01.
2009. 04. 01.
2009. 03. 01.
2009. 02. 01.
2009. 01. 01.
2008. 12. 01.
2008. 11. 01.
2008. 10. 01.
2008. 09. 01.
2008. 08. 01.
2008. 07. 01.
2008. 06. 01.
2008. 05. 01.
2008. 04. 01.
2008. 03. 01.
2008. 02. 01.
2008. 01. 01.
2007. 12. 01.
2007. 11. 01.
2007. 10. 01.
2007. 09. 01.
2007. 08. 01.
2007. 07. 01.
2007. 06. 01.
2007. 05. 01.
2007. 04. 01.
2007. 03. 01.
2007. 02. 01.
2007. 01. 01.
2006. 12. 01.
2006. 11. 01.
2006. 10. 01.
2006. 09. 01.
2006. 08. 01.
2006. 07. 01.
2006. 06. 01.
2006. 05. 01.
2006. 04. 01.
2006. 03. 01.
2006. 02. 01.
2006. 01. 01.
2005. 12. 01.
2005. 11. 01.
2005. 10. 01.
2005. 09. 01.
2005. 08. 01.
2005. 07. 01.
2005. 06. 01.
2005. 05. 01.
2005. 04. 01.
2005. 03. 01.
2005. 02. 01.
2005. 01. 01.
2004. 12. 01.
2004. 11. 01.
2004. 10. 01.
2004. 09. 01.
2004. 08. 01.
2004. 07. 01.
2004. 06. 01.
2004. 05. 01.
2004. 04. 01.
2004. 03. 01.
2004. 02. 01.
2004. 01. 01.
2003. 12. 01.
2003. 11. 01.
2003. 10. 01.
2003. 09. 01.
2003. 08. 01.
2003. 07. 01.
2003. 06. 01.
2003. 05. 01.
2003. 04. 01.
2003. 03. 01.
2003. 02. 01.
2003. 01. 01.
2002. 12. 01.
2002. 11. 01.
2002. 10. 01.
2002. 09. 01.
2002. 08. 01.
2002. 07. 01.
2002. 06. 01.
|
